Teccettek tudni, hogy idén ötvenéves a Dacia? Bizony, a Renault 8 licencének megvásárlásával, a Dacia 1100 modell gyártásának előkészítésével 1966-ban alapították meg Romániában a márkát. E szép kerek jubileum tiszteletére kerekedtünk fel Földes Attila kollégámmal, hogy egy gyönyörű zöldmetál, dízel, 4×4-es Dusterrel egészen Bukarestig hatoljunk és megnézzük – többek között – a SAB-ot, vagyis a Salonul Auto Bucurestit.
Kalandjainkról cikksorozatban számolunk be a Vezess.hu-n; lesz itt minden, Elton John Rolls-Royce-ától a Transzfogarasi út hóban-sárban gázolós meghódításán át a leglerohadtabb 1310-esig, amit csak találtunk. De ez még csak a sorozat első része, amely arról szól, hogy
Mit láttunk a Bukaresi Autószalonon?
Bukarest fura hely. Nyugat felől, Pitesti irányából érkezve az amúgy kiváló autópálya egyszer csak óriási, lassan, de folyamatosan haladó dugóba fut. Fertelmesen ronda, hihetetlen tömegű, méretű tömbházak között araszol az autósor kábé a város közepéig, ahol viszont egy csapásra modern, nem túl eredeti, de kifejezetten kellemes, szellős, tágas utakkal felosztott világvárossá változik.
Ahogy megkerültük a sávfelfestések nélküli, szórakoztatóan kaotikus körforgalomban az 1936-ban tervezett hatalmas Diadalívet, a repülőtér felé haladva már csak az út mentén parkoló, sehol máshol nem látható régi 1310-es Dacia kisteherautók még ma is nagy száma jelzi, hogy nem valamelyik érdektelenebb nyugat-európai nagyobb város külső kerületeiben járunk.
A standokat a bukaresti reptér hátsó szegletében, egy óriási hangárban és két pavilonban helyezték el a szervezők. A belépőjegy 15 lej, kábé ezer forint, és ezért a pénzért már az is majdnem elegendő szolgáltatás, hogy meg lehet bámulni a reptér végébe tolt, bontásra ítélt, szárnyatlan, hajtóművetlen repülőgéproncsokat, régi kiszolgálójárműveket.
A nagy hangár rejtette a legérdektelenebb tárlatot, az újautó-importőrök hivatalos bemutatóstandjait. Mint előre sejtettük, az idén október végén 23. alkalommal megrendezett autó- és tartozékexpó nem tartozik a világ legjelentősebb autóipari kiállításai közé, olyan, mint egy budapesti autóexpó, igazi premiert nem hoz ide senki. Arra viszont nem voltunk felkészülve, hogy pont a Dacia (és anyacége, a Renault) az, amely tüntető távolmaradásával sújtja ezt a rendezvényt, így még helyi érdekű nevezetességet sem láttunk, már ami az új autók piacát illeti.
Még a Párizsban már rég leleplezett Peugeot 3008-asból is csak egy hátsó lámpa kandikált ki egy nagy dobozból, az új BMW-k, Mercik, Volvók, Suzukik között sem volt semmi olyan, amit még ne láttunk volna.
A legszomorúbb talán a Fiat standján lévő hajó volt. Az 500-as Riva jelzésű változata mellé Párizsba még egy hatalmas, vadonatúj luxusmotorost állítottak illusztrációnak, de Bukarestbe már csak egy kisebb, a vízvonal alatt jól láthatóan kopott csónak került, amelyen a nevet matricák takarták.
Egy arra csámpázó hatalmas úr kéretlenül fel is világosított minket, hogy a bérbe adó monacói cég nem akarta, hogy a látogatók lássák a hajó nevét (???), de sebaj, mert ha kíváncsiak vagyunk, a műszaki vizsga-matricán (vagy hogy is hívják az ilyet a hajóknál) ott van minden adat a járműről. Ugye, hogy fura hely Bukarest?
De mondom, sejtettük előre, hogy nem a román nemzeti autóexpón fogjuk meglátni az új 9-es BMW-t vagy hatkerekű Lamborghinit. Ezért már eleve a melléképületek, valamint az előtér érdekességeire fentük fogainkat. Itt aztán láttunk is csodát, épp eleget.
A terepjárótuning mint húzóágazat
Az újautós standok között az amúgy Európa-szerte nem igazán jól prosperáló Jeep tűnt a legkomolyabbnak (egy szépen restaurált Willyst is hoztak, másnál nem volt ilyen historikus utalás), és az is érdekes volt, ahogy a szintén elég jelentéktelen Mitsubishi hatásosan sorba rendezte offroados jellegű modelljeit, ASX-től L200-ig. És tényleg, a román autópiac mintha sokkal komolyabban venné a terepezést, mint az elpuhult, leaszfaltozott Nyugat.
Egyedi építésű, azonosíthatatlan elemekből készült szörnyek mellett akkora kerekeket láttunk széria Jeepeken, amekkorák itthon bizonyára a gránátvetőkkel szerepelnek egy kategóriában a hatóságok szemében. Gyönyörűen átépített mocsárjáró HiLux, fitt, ma is fiatalos, láthatóan használatban lévő CJ Jeep, terepralis egyedi versenygépek, tartozékok, kiegészítők sora adta az alaphangot a két kisebb pavilonban.
Ezek az offroaderek keretezték a műhelyberendezéseket áruló, fóliázó, egyedi tuningot vállaló kisebb cégek standjait, no meg a biztosítók, lízingcégek és más szolgáltatóik installációit. És azért néhány ugyancsak érdekes Daciára is rábukkantunk, ha nem is az anyacég képviseletében!
Kabrió és kupé Logan
Már 2010-es online cikkekben is találtunk említést a Bukaresti Autószalon talán leglátványosabb helyi érdekű csodájáról, a hófehér bőrkárpitos, meglepően nívós kivitelezésű első szériás Logan kabrió változatáról.
A K9 nevű román tuningcég alkotása még formailag se kínos, kivéve a rettenetes zártszelvény merevítést középen. (Ez egyébként nem is szerepel a kocsiról készült házi fényképeken, lehet, hogy csak egy takaróponyvát tart és véletlenül maradt fenn a kocsin a standon?) Azért a biztonsági öveket még illett volna fehérre cserélni és a dupla kereklámpás E Merci utolsó faceliftjére emlékeztető kiegészítő lámpák kettős köre se az igazi, de a végeredmény még így se kínos.
A K9 2013-ban indított, frissebb projektje már kevésbé harmonikusra sikerült. Mumpsztól megdagadt Opel Calibrára emlékeztet a piros kupé, túl keskeny, túl magas, nem jók az arányai. A kivitelezés azonban ennél a kocsinál is igényes. Amennyire ránézéses alapon meg lehet állapítani, a tuningműhely Dacia-faragói komolyan veszik a munkát, ha egyszer nekilátnak, hogy az európai autópiac egyik legeslegolcsóbb tömegmodelljéből teremtsenek valami emlékezeteset.
Elektromos Dacia is van: fene hitte volna!
Nagyon kedves, közlékeny úr csalogat bennünket közelebb egy nyitott motorterű, furgonfehér festésű, fekete lökhárítós, legolcsóbb kivitelű új Loganhoz. A kocsi előtt plakát: 11 kWh-s lítium-ion akkuval 15 000, 22 kWh-ssal 18, 45 kWh-ssal 26 ezer euró a kocsi ára. Meg is kérdezem gyorsan: ez ugye az átalakítás ára? És kiderül, hogy nem: épp azért ultrafapad a satuba fogott szériamodell, hogy még a 6000 eurós, kétmillió forint alatti alapautó is beleférjen a német villanymotorral, német laborban fejlesztett, Németországban összeszerelt akkus füstmentes Dacia alapárába.
Olyan igényes és kevésbé igényes technikai részletekre derül fény, hogy például a csomagtérből semmit nem vesz el a kocsi aljára, a benzintank helyére szerelt akkupakk, vagy hogy bár a váltókar ott magasodik az ülések között, funkciója nincs, mert a sebváltót hármasban fixálták, az irányváltást pedig elektronikusan lehet kapcsolni, egy gombbal.
Azt is megtudjuk, hogy éppen ezért rükvercben szoftveresen le kell korlátozni a tempót, különben az elektromos Logan végsebessége nemcsak előre-, hanem hátramenetben is 125 km/h lenne. A vizes fűtést egy mindössze 70 wattos, vagyis egy közepes teljesítményű klasszikus villanykörte teljesítményének megfelelő elektromos radiátorral váltották ki – hatásosságát illetően azért vannak kételyeink.
Már a kb. 4,5 millió forintos alapakkus kocsi is használható városi autónak, akár taxinak tűnik. Hatótávolsága ugyan jóval 100 km alatt lehet városi fogalomban, de az 5-6 órás töltési idő német szabványos egyenáramú gyorstöltéssel alkalmanként 20 percre csökkenthető. Az autó tömege a kiszerelt és beszerelt elemek egyenlegével alig változott, állítólag még a legnagyobb akkuval is csupán 100 kilóval nehezebb az elektromos Dacia, mint egy teletankolt benzines Logan.
Faautó és szemérmes lányok
A szalon hoszteszei jóval visszafogottabb csomagolást kaptak, mint Genf, Frankfurt, Párizs szépei. A kamerát sem szerették, mosolyt (ami amúgy egész Romániában ritka vendég az arcokon) se sokat láttunk. Valahogy így:
Annál gyakoribb viszont Romániában – a fa. Nem is csoda, hogy tavaly a Frankfurti Autószalonon a Daciák mellett egy faautó képviselte leglátványosabban az országot. Miként az sem meglepő, legalábbis a magyarok számára, hogy ennek az autónak a készítőjét Szabó Péternek hívják. A mester kárpitos-operaénekes, és három év alatt készítette el a felesége után Júliának keresztelt csodát, ezt a V6-os Ford Taunus alvázára és motorjára épített asztalosipari remeket, amit Frankfurt után most Bukarestben is megsimogathattunk.
Hát ennyi érdekeset láttunk a szalonon. Láttunk viszont sok mást az úton oda is, vissza is – hamarosan beszámolunk arról, milyen élmény egy héttel a lezárás előtt átkelni a Transzfogarasi úton, van-e még sok régi Dacia a román utakon, igazak-e a régi sztereotípiák a helyi közlekedésről, és hogy Bukaresttől pont egy nagyobb köpésnyire található a világ egyik leglenyűgözőbb autógyűjteménye, amely bárki számára szabadon látogatható, de mi még a restaurálóműhelybe is bejutottunk. Ahol aztán minden autóbuzéria-biztosíték ki is sült az agyunkban egyetlen gigászi felvillanással.