Urbanizált környezetben ritkán szalad a puskacső elé lőhető vad, a vadállomány mélyen az erdőben, a tarlókon és szántóföldeken tanyázik, a vadásznak pedig ezekre a helyekre kell kijutnia, ha szeretne hódolni hobbijának.
Ehhez kell egy megfelelő autó, ami szélsőséges útviszonyok között is elboldogul, a friss szántás és a traktor vájta nyom szemébe röhög. Kíváncsiak voltunk, hogy a Fiat Fullback alkalmas-e erre a feladatra.
Csípős októberi reggelre ébredtünk, a Fullbackre fagyott zúzmarán megcsillant a felkelő nap sugara. A kéményekből füst gomolygott, a reggeli kávé illata pedig csak halvány emlék, ilyenekre most nincs idő, hiszen a dám korán kelő jószág, ha látni akarjuk a barcogást, időben ki kell érnünk.
Mit csinál a dám, amikor barcog?
A dámszarvasok üzekedése (barcogás) október eleje – november közepe között zajlik, egy hónappal később, mint a gímszarvasoknál. A bikák csoportjai kora ősszel bomlanak fel, amikor az agancsaikról a barkát, (más néven háncs) már letisztították. A dámszarvasok barcogása a gímszarvasétól jelentősen eltér, mivel a dámok lekben üzekednek, míg a gímszarvasbikák háremeket foglalnak, illetve védenek a konkurens bikákkal szemben.
A dámbikák között szintén folynak párharcok, de nem olyan súlyosak, mint a gímszarvasoknál. A dámbikák a barcogóhelyeken úgynevezett barcogóteknőket kaparnak, amelyeket egyfajta üzekedési mikroterritóriumnak lehet tekinteni. A barcogóhelyen a tehenek keresik fel a bikákat és közülük különböző, sikerességre utaló jegyeik alapján választanak. A dámbika szaporodási sikerét testnagysága, hangja, agancsának nagysága és barcogóteknőjének helye határozza meg. A párzási hang, a barcogás, gurgulázó torokhang.
Május végén, június elején ellik meg a nőstények borjaikat, amelyeket a gímszarvashoz hasonlóan gondoznak. Az első napokban a rejtekhelyen hagyja őket az anyjuk. Többhetes szoptatás után áll át a borjú a növényi táplálékra. A borjak pettyes szőrzete többnyire egész életükön át megmarad. A fiatal állat hamarosan csak a méretében különbözik a nőstényektől. A fiatal bikákat többnyire kétéves korukban zavarják el a csapatból, a tehenek azonban általában a szülőcsoportjukban élik le egész életüket.
Forrás: Wikipédia
Nem számít a hideg, rövid izzítás és pöccre indul a 2,4 literes, 180 lóerős dízel. Sokat esett a keleti országrészben mostanában, így picit aggódtunk, nehogy túl nagy falat legyen a Fiatnak a dagonya, de amikor kiértünk a határba, és elhagytuk az aszfaltozott utak kényelmét, hamar kiderült, hogy aggodalmunk alaptalan volt.
Még ezekkel az utcai abroncsokkal is nagyobb fennakadás nélkül eljutunk a magaslesig – persze a diffizár és a 4×4 nagy segítség, a felezőről nem is beszélve -, ahonnan jó eséllyel láthatjuk a dámok nászát. Egy darabig ücsörgünk csendben, szinte mozdulatlanul, a tájat kémlelve, csak a madarak csiripelése hallatszik és a hideg szél süvítése, de sajnos semmi mozgás.
Néha feltűnik egy-egy őzbak és suta, dámoknak azonban nyoma sincs. Pedig állítólag ezen a környéken elég sűrűn előfordulnak, de lehet, hogy túlságosan korai időszakban érkeztünk, még nem kezdődött meg a párzás. A nap egyre magasabban szelte az eget, néhány óra múlva feladtuk a várakozást, hiszen ha eddig nem jöttek elő, már nem is fognak, maximum alkonyatkor, így jobbnak láttuk tovább állni.
De mielőtt még hazafelé vettük volna az irányt, úgy döntöttük, szétnézünk a környéken, vaddisznónyomok után kutatva. Találtunk is bőven túrásokat a tiszadobi határvidéken, főleg a kukoricatáblák környékén, ahová érdemes lesz éjszakánként kijönni, hátha célkeresztbe kerül egy jóképű disznó.
Terepgumi híján a Fiat ballonos gumijainak abroncsvájatai hamar megteltek sárral, csúszkált az autó, néha a tetőig rúgta a sarat, de a lényeg a lendület, azt nem szabad soha elveszíteni, akkor nem lehet baj, különben csak az MTZ segíthet.
Mi a helyzet a vaddisznóval?
A vaddisznóra nincs vadászati tilalom, mivel az egész országban túlszaporodott az állomány, hatalmas károkat okoznak a mezőgazdasági kultúrában, egész évben lőhető nagyvad. A vaddisznó óvatos magatartása, jó hallása és szaglása, valamint intelligenciája a vadász számára különösen érdekessé teszi. Egyéni vadászatakor általában legeredményesebb vadászati módja a lesvadászat.
Nyomkeresés közben kaptuk a telefont, hogy az egyik közeli tanyán szükség lenne néhány vadász segítségére, mert annyira elszaporodtak a galambok – és itt most ezres nagyságrendről beszélünk -, hogy megeszik az állatok elől a takarmányt.
Ez bizony egy lelkes vadásznak felhívás keringőre, naná, hogy elindultunk segíteni. Olyan volt, mint az agyaggalamb-lövészet, csak itt igazi galambok repkedtek a levegőben. Még jól is jött, hogy a Fullback volt nálunk, hiszen így instant lesállást szolgáltatott a nyitott plató.
A galambritkításért cserébe kértünk egy szalmabálát a gazdától, ami remek célpontot nyújt az íjászathoz, rég szerettem volna a kertbe lerakni egy szalmagurigát, hogy lehessen mire lőni és a vesszők se tűnjenek el. Gyorsan fel is dobtunk egy néhány mázsás bálát a platóra, ami meg sem kottyant a Fullbacknek, hiszen teherbírása 1 tonna.
Közben a nap szinte már majdnem lebukott a horizonton, ideje volt elindulni haza. Másnap nagy erőkkel álltam neki lemosni a rengeteg sarat és agyagot az autóról, kegyetlen meló volt…