New Yorkban sárgák, Londonban feketék: a taxi a világ számos metropoliszában a városkép elválaszthatatlan részének számít, az amerikai MIT egyetem kutatói azonban matematikailag igazolták, hogy jóval kisebb környezeti és forgalmi terheléssel is megoldható volna a személyes bérközlekedés a nagyvárosokban.
A Massachusetts Institute of Technology kutatói több mint hárommillió New York-i taxifuvart elemezve arra jutottak, hogy a manapság egyre népszerűbb autómegosztó szolgáltatásokkal azonos menetidő mellett harmadára volna csökkenthető az utak terheltsége, azaz enyhülnének a dugók, mérséklődne a légszennyezés, és általában élhetőbbé válna a város.
A számítógépes elemzés szerint a jelenleg 14 ezer autóból álló New York-i taxiflotta szolgáltatásainak 98 százaléka kiváltható volna mindössze 3000 iránytaxiként működő, megosztott használatú személygépkocsival. Az elővárosi telekocsi ötletét többek között az alternatív taxitársaságok – a Lyft és az Uber – is felkarolták, és olyan logisztikai rendszereket fejlesztenek, amelyek lehetővé teszik, hogy az ember beüljön egy adott, számára megfelelő útvonalon közlekedő magánszemély autójába, anélkül, hogy ismernék egymást.
Az MIT kutatói saját algoritmust dolgoztak ki az autómegosztó szolgáltatások optimalizálására, ez arra is alkalmas, hogy a felmerülő igényeket valós időben elemezve átirányítsa az éppen üresen futó autókat egy fuvar szempontjából kedvezőbb útvonalra.
Mindez persze már azt feltételezi, hogy nem az ingázók egymás közötti költségmegosztásában gondolkodunk, hanem kifejezetten ilyen iránytaxi szolgáltatásokra szakosodott vállalkozásokban. Az egész még jobban működne, ha nem négy, hanem 10 személyes járműveket állítanának csatasorba – állítólag a Tesla már bele is kezdett egy ilyen modell fejlesztésébe –, bár ennyi erővel akár buszra is szállhat az ember.
