Kovács Zsoltra az egyik autós Facebook-csoportban figyeltem fel, ahová rendszeresen elküldte rajzait. Minél több munkáját láttam, annál jobban felkeltette érdeklődésem, ugyanis régebben, amikor még nem egész nap a klaviatúrát püföltem, sokszor előfordult, hogy ceruzát és papírt ragadtam.
A minap felvettem a kapcsolatot Zsolttal, aki készségesen elküldte kedvenc rajzait, és néhány háttérinfóval is kiegészítette a történetet. Olyan dolgokat árult el magáról, amire nem számítottam. Te sem fogsz.
„2013 decemberében ragadtam először ceruzát. A párom fest és rajzol, és úgy gondoltam, hogy ezt nekem is ki kell próbálnom, ezért kerestem gyorsan egy képet a neten, elkezdtem a monitort nézve lerajzolni, amit látok. A fenti lila Chevy a legelső próbálkozásom.
Ezen a ponton jöttem rá, hogy egész jó az arányérzékem, és folytattam, portrékkal, tárgyakkal, illetve autókkal.
Az autórajzolás onnan jön, hogy nagyon szeretem az autókat, ami mellett érdekes infó lehet, hogy még nincs jogosítványom és soha életemben nem vezettem még autót. Egyetlen verda van, amiért hajlandó lennék letenni a jogosítványt, az 1967-es Ford Mustang Fastback. Egyébként ha a földön akarok járni, akkor a BMW-k a kedvenceim még. Egyébként egy épületgépészeti áruházláncnál dolgozom, 37 éves vagyok.
A legkedvesebb kép az egy WTCC-versenymozzanatról készült, ami Michelisz Norbit és Mehdi Bennanit ábrázolja. Sikerült is aláíratni mindkettejükkel, ez látható is a képen. Kicsit meg is ázott a rajz a Hungaroringen, de így még kedvesebb számomra.
Régebben rajzoltam megrendelésre, de csak ismerősöknek, szívességből. Ezalatt jöttem rá, hogy nem tudok megrendelésre rajzolni, mert csak azt szeretem megalkotni, amihez kedven van és megihlet. Egy kolléganőm 1 évet várt az unokája portréjára, amire kedvet kaptam, hogy neki álljak. Ezért csak magamnak rajzolok.
Pályázatokon nem szoktam indulni, de jótékonysági aukciókra volt már, hogy felajánlottam rajzaimat. Illetőleg teljesen autodidakta módon fejlődöm, a technikámon természetesen még van mit javítani.”