Kezdjük azzal, hogy Szingapúrban nincsenek dugók, kátyúk se nagyon, de ez már egy másik kérdéskör. Ahhoz ugyanis, hogy valakinek autója legyen egy külön engedélyt kell igényelni, amelynek az ára attól függ, hogy az adott időszakban hányan igényelnek ilyet. Az ár pedig annyira fel tud kúszni, hogy elképzelhető, hogy az engedélyért többet kell kicsengetni, mint egy vadonatúj autóért. És már ezen is sikerült túltenni magunkat, akkor nem árt azzal sem számolni, hogy 10 évnél idősebb autóval nem közlekedhetünk Szingapúrban.
Enni lehet a padlóról
A fenti mondattal elmondtuk a szingapúri tömegközlekedés legfontosabb jellemzőjét, itthon sosem látott tisztaságot tapasztalhatunk a buszokon és a metrókon is. Sőt a metróval reggel fél nyolc előtt ingyen utazhatunk. De a jegyáraktól sem kell megijedni, abszolút megfizethető. Sőt a magyar árszint alatt van. Aki viszont metróra száll, az jobb, ha felkészül, hogy még vizet is tilos inni rajta. De senki ne aggódjon, minden második méteren táblákkal hívják fel az emberek figyelmét arra, hogy mit szabad és mit nem.
Egy kütyü mind felett
Akinek olyan szerencséje van, hogy hozzájut autóhoz, annak be kell szereznie egy fedélzeti kamerához hasonló kütyüt, ami nem más mint egy elektronikus fizetőrendszer, amelyen keresztül bármikor be lehet fizetni az autópályadíjat vagy a parkolást, sőt még az autóval kapcsolatos egyéb adminisztratív költségeket is.
Aki szeretné megnézni Szingapúrt az a Qatar Airwaysnek köszönhetően könnyen megteheti, egy dohai átszállás és máris a világ egyik leggazdagabb országában találjuk magunkat.
Mentés
