A 1950-es években a francia buszüzemeltető, a Cityrama Groupe felkérte a Currus autóbuszgyártót, hogy építsen egy olyan városnéző buszt, melyet megcsodálnak az emberek. Így született meg ez a rendkívül szokatlan jármű, mely a maga korában egyenesen futurisztikusnak számított. A jármű fogadtatása kedvező volt, így több is forgalomba állhatott belőle a francia fővárosban.
Az autóbusz különlegessége a karosszéria formájában rejlett, az emeleti rész ugyanis nem ért el a jármű elejéig. Emellett a busz hátulján, mindkét oldalt, egy felfelé futó acélív volt, mely sajátos stílussal ruházta fel az autóbuszt. A szokatlan megoldások ellenére a Currus biztosra ment és a modellt a Citroen U55-ös alvázára építette meg.
A jármű tervezési koncepciója az volt, hogy az utasok részére a lehető legtökéletesebb kiáltás álljon rendelkezésre. Ezt úgy érték el, hogy akkora oldalablakokat építettek, hogy azok alsó része lényegében az utasok térdénél kezdődött, emellett az oldalsó ablaksor fölé, tetőablakokat is beépítettek.
Valahogy így nézhetett ki a kiszolgálás a buszokon.
A jármű utasterét pedig a kor színvonalához képest rendkívül komfortosan alakították ki: széles fej- és háttámlával rendelkező, karfás utasüléseket szereltek be. Az emeleten pedig nyitható panoráma tetők tették még tágasabbá az autóbuszt. Itt azonban még nem ért véget a komfort, a zömében párizsi városnézésre használt autóbuszokon kávét, teát és frissítőket is felszolgáltak, az utasok pedig fülhallgatón hallgathatták az utaskísérő tájékoztatását.
A Currus városnéző autóbuszokat francia filmekben is lehetett látni. A járművek olyan sikeresek voltak, hogy idővel elkészült az utódjuk is, azonban az már jóval konzervatívabb irányt képviselt és sok tekintetben hasonlított a ma ismert emeletes busz formára.
