Johannes Schmutzler, egy német képzőművészeti és formatervezési főiskola diákja a flexHVC nevet adta diplomamunkájának. Az egyelőre csak a tervező asztalon létező terepjáró-autóbusz betegek és sérültek szállítására is használható lenne, de mozgó irányító központként is funkcionálhat a háborús övezetekben.
A flexHVC három részből áll. Az elsőben egy akár négy fő számára szállást biztosító lakómodul és a vezetőfülke található. A középső rész nagy ajtaján keresztül a mentőszolgálatok és segélyszervezetek munkatársai gyorsan és kényelmesen szállhatnak ki- és be. A hátsó rész pedig a busz igazi különlegességét rejti, itt található ugyanis az a sínrendszer, melynek segítségével a négytengelyes változat esetén még két modul tolható be a járműbe.
A modulok különböző felszereltséget rejtenek, így a rendelkezésre álló felszerelések az adott bevetés körülményeinek megfelelően válogathatók össze. Az egyik modul például akár hat ágyat is kínálhat. Amennyiben a járművet betegek vagy sérültek szállítására használják, akkor összesen tizenkét fekvőhellyel szerelhető fel. Alternatívaként elérhető olyan modul, amely egy komplett műtőt tartalmaz, illetve olyan is, amely egy orvosi rendelő minden szükséges kellékével rendelkezik.
Alvázként az orrmotoros, terepjáró képességekkel rendelkező MAN GL 8×8 szolgált. Az összkerékhajtásnak köszönhetően a jármű nehéz körülmények között is bevethető. Annak érdekében, hogy a legénység számára még a háborús övezetekben is a lehető legjobb védelem álljon rendelkezésre, a jármű alja akár páncélozott is lehetne.
