Középmotor, hátsókerék-hajtás, alumínium váz és kasztni, elöl-hátul kettős keresztlengőkaros felfüggesztés – és mégy egy kis legenda is jár mindehhez. Ez az Alpine A110, a Renault viszontválasza arra a markáns kijelentésre, amit a Toyota a GT86-tal, a Fiat pedig az Alfa 4C-vel üzent a vevőknek és a konkurenseknek. Miszerint: lehet itt elektromos forradalom, Euro-6, downsizing és józan praktikum, egy igazi autógyártó akkor is jobban tudja, hogy mi az, ami után VALÓJÁBAN sóvárogtok, ti, ti ott, igen, ti, még a XXI. században is, ti javíthatatlan autóbuzik!
A Renault, jaj, miket beszélek: az új szub-brand, az Alpine genfi standján David Twohiggel, az új kis sportkocsi vezető fejlesztőmérnökével beszélgettünk arról, mit is tud ez a kék (vagy fehér vagy fekete) autó.
Kiemelném a legfontosabb kérdést: lesz-e másik Alpine is? Twohig úr válasza: ez csak rajtunk múlik. Ha jó sok A110-et veszünk, semmi akadálya, hogy legyen Alpine SUV, Alpine szedán, Alpine akármi, amit csak a Kedves Vevő akar.
Az A110-ben 1080 kilogrammra 252 lóerő és 320 Nm jut az 1,8 literes turbómotorból, a kocsi 4,5 másodperc alatt éri el a 100-as tempót, végsebessége 250 km/h. Az autó tömege 44:56 arányban oszlik meg az első és hátsó tengely között. Az A110 formáját nem a jó légellenállás határozta meg, hanem hogy olyan szép legyen, mint az ős-Alpine, így az alaktényező 0,32.
A kocsi szerkezeti váza és burkolata is alumínium. A Renault – állítólag – azért nem indult a ma divatos szénszálas műanyag irányba, mert a fémmel szebb, precízebb, pontosabb munkát lehet végezni, az illesztések passzentosabbak, a végtermék elegánsabb, a napi használatban autószerűbb, ezáltal jobban eladható. A gazdagon felszerelt, előrendelésre készülő Prémiere Edition kivitel 58 500 euróba (18,2 millió Ft) kerül, állítólag a későbbiekben 50 ezer euróról indul majd az árlista.
