Amikor a Niva is bekerült a Lada kínálatába, a motorgyártási kapacitás jelentette a szűk keresztmetszetet, ez határozta meg az előállítható mennyiséget. Hogy ezt a tényezőt kiküszöböljék, más alternatívával is próbálkoztak, amely kiválthatta volna a VAZ-2106 blokkját, ezzel felpörgetve a Niva gyártását.
A technikáért nem mentek messzire, a Moszkvics 2140 motorját, az UZAM-412-est faragták bele a VAZ-2121, vagyis a Niva orrába. Abszolút kényszermegoldás volt ez a gyártó részéről, hiszen több ponton változtatni kellett a konstrukción. A Moszkvics motor hosszabb, nehezebb volt, nem fért be az eredeti motortérbe, ezért a prototípusok 6,5 centiméterrel hosszabb frontrészt kaptak. A pótkereket is száműzni kellett a csomagtérbe, az eredeti váltót viszont sikerült megtartani.
Változtatni kellett a kormányrudazaton, a hűtési rendszeren, és még megannyi apróságon a megbízható működés érdekében.
Pont ezért lett hamvába halt kísérlet az M-412-es motorral szerelt Niva, a hosszabb átalakított orr miatt lehetetlenné vált a futószalagon történő tömeggyártás, ráadásul a motor jóval gyengébb, 52 helyett 43 lóerős volt, ami a plusztömeggel együtt negatívan hatott a vezethetőségre. Nehezebben indult nagy hidegben, és a blokkal házasított Niva hűtőrendszer sem állt a helyzet magaslatán.
Megpróbálták, két példánnyal hosszú tesztutakat is tettek, de a rengeteg felmerülő probléma miatt végül mellékvágánynak bizonyult a Moszkvics motoros Lada Niva.
