A világ kútjain javarészt a benzin és a gázolaj uralkodik, egyes országokban az etanol kerül előtérbe, alternatívaként pedig általában az autógázok, az LPG, és a CNG merülnek fel. De ennél sokkal színesebb a paletta, az autózás története során több érdekes, különc ötlet született a kerekek lendületben tartására.
Baltával aprított benzin
Ha minden kötél szakad, és a kőolajból nyert üzemanyag nem opció, akkor akár az út széléről szedett rőzse, kidőlt fák törzse, egyéb tűzifa (bármilyen száraz biomassza alkalmas a célra, kukoricacsutka, dióhéj, szalma is jöhet) termelheti meg a mozgáshoz szükséges energiát. Ehhez csupán egy fagázgenerátort kell az autóra barkácsolni, majd jöhet a tűzcsiholás. A módszer megjelenése az 1930-as évekre tehető, a II. világháború ínséges, benzinhiányos éveiben pedig robbanásszerűen terjedni kezdett, csak Németországban közel 500 ezer gépjárműre szereltek fagázgenerátort.
A fagáz magas, legalább 7-800 Celsius-fokos hőmérsékleten, korlátozott mennyiségű oxigén felhasználása mellett lezajló tökéletlen égés következtében jön létre. A folyamat során az égés alapanyagául szolgáló fából (vagy egyéb biomasszából) különféle gázok szabadulnak fel, melyek közül számos éghető, így a keletkezett magas hőmérsékletű keverék a lehűtést és szűrést követően felhasználható a benzinüzemű motorokban.
Egy érdekes példa Oroszországból, a Niva maga mögött vontatja a fagáz generátort
Csábító alternatíva, de nem a kapkodó autósok számára, az üzemi hőmérséklet eléréséhez ugyanis negyed óra szükséges, az indulás tehát előkészítést igényel, nem is beszélve a gyújtósaprítás ujjpercre veszélyes mutatványáról. Hátráltató tényező még a törvényenkívüliség, nincs olyan magyar hatóság ami rendszámot adna egy guruló kazánnak, a felmerülő jövedéki adó kérdéséről nem is beszélve.
Erős feketét a kocsiba
A hulladékból előállított üzemanyag örök slágertéma, a kávé pedig annyira emberközeli, hogy mindig előkerül egy-egy kutatás, kísérlet erejéig. 2014-ben angol tudósok játszottak el a gondolattal, mi lenne, ha kávé alapú autózással próbálkoznánk.
Az elhasznált zaccból tökéletes bioüzemanyag nyerhető ki. Bármilyen kávét dolgoznak is fel, legyen az akár koffeinmentes, a hátrahagyott szerves hulladék egyformán alkalmas az üzemanyag előállítására.
Az otthoni zaccal azért nem jutnánk messzire
“A kávé-dízel nagy előnye, hogy míg a kávéőrleményben található olaj tulajdonságait tekintve megegyezik a jelenleg bioüzemanyag céljára termesztett növényekével, a kávé esetében hulladékot dolgozunk fel, ahelyett, hogy külön termesztenénk azt, így még jobb az energiaegyensúlya.” Lehet, hogy a kávéalapú autózás lenne a jövő? Minimális rá az esély, ötletnek jó, de csak egy komplex rendszer kiegészítőjeként lehetne életképes.
Csak tiszta levegő, semmi más
A sűrített levegővel hajtott járművek ötlete szinte egykorú az autózással, egy időben a párizsi villamost is levegő hajtotta. Időről időre előkerül ez az alternatív megoldás, hiszen pofonegyszerűnek hangzik, tiszta, és levegőből azért akad elég.
A hírekbe bő tíz éve az indiai Tata került be, amikor a mamutcég felkarolta a volt Forma-1-es mérnök, Guy Négre cégét, amely egy levegővel működő motort fejleszt. Terveik között 110 km/órás végsebességre képes, 200 kilométer hatótávú járművek szerepeltek, de valódi áttörést nem tudtak elérni. Pedig az elgondolás álomszerű, sűrített levegőt elő lehet állítani bármilyen, akár teljesen tiszta energiából is. A kocsi tankolhat direktben is egy jó vastag csövön át, de beépített elektromos kompresszorával villannyal is sűríthet magának hajtóanyagot.
Gyakran előkerül, mint világmegmentő ötlet
Hiába bukkan fel újra és újra a sűrített levegő ötlete, akár kiegészítő megoldásként, akár fő hajtásként, a módszer mindig megmarad az autókiállítások érdekes zsákutcájaként.
Rántott hús alól a tankba
Bő tíz évvel ezelőtt slágertémává emelkedett a napraforgóból, repcéből nyert, akár használt sütőolaj üzemanyagként történő felhasználása. A suttyomban tankba töltött étolaj akkor is illegálisnak számított, de a nyilvánvaló spórolás okán többen megkockáztatták a dolgot.
A repcéből és napraforgóból nyert olajat akár közvetlenül is a tankba lehet önteni, de ennek lehetnek káros következményei. Elsősorban az ásványi eredetű üzemanyagnál nagyobb viszkozitása, kellemetlen szaga, illetve az oxidációs katalizátorok alkalmazása okozhat nehézségeket. Általában a régi, kevésbé érzékeny, olcsóbb autókba a tulajdonosok bátrabban öntik bele a használt sütőzsiradékot, de egy közös nyomócsöves, nagynyomású üzemanyagrendszerrel szerelt modern dízelbe már semmiképp sem javallott a szalvétából csavart szaftot belecsurgatni.
A biztos választás
A világpiaci folyamatok kegyelmének köszönhetően napjainkban egyáltalán nem drága a kúton kapható üzemanyag, így a különböző alternatívákat jobb érdekes listák alapanyagául meghagyni. Ha jót akarunk az autónknak, és meglepetésektől mentes, üzembiztos működés a cél, akkor egy korszerű adalékokkal tupírozott, modern motorokra kifejlesztett üzemanyaggal nem lövünk mellé. Több nagy cég is most váltott formulát, a Shell például a Dynaflex technológiával készülő, új V-Power üzemanyagaival enyhíti a kis lökettérfogatú, turbófeltöltővel, nagy nyomású, közvetlen befecskendezővel szerelt motorok problémáit.
Csökkenti a szelepeken jelentkező lerakódás mértékét, a súrlódáscsökkentő adalék pedig a benzinnel segíthet csökkenteni a motor alkotórészei között fellépő súrlódást, hozzájárul az egyébként nehezen kenhető motoralkatrészek közötti súrlódás csökkentéséhez.
Amiről álmodunk
Sajnos a Vissza a jövőbe-trilógia tévedett, nem sikerült pontosan megjósolni a jövőt a nyolcvanas évekből. Pedig mennyivel érdekesebb lenne a kétezres évek, ha a második rész alternatív időszála vált volna valósággá, és benzinkutak helyett a kukákból tankolnánk. A film szerint a Doki akkoriban már általánosan használt Mr. Fusion típusú fúziós reaktort épít be a DeLoreanba, ami bármiből (pl. háztartási hulladékból) képes elegendő energiát előállítani akár a repüléshez, akár az 1,21 gigawattot igénylő időugráshoz.
