Nemzetközi jogosítványt általában akkor érdemes csináltatni, ha Európán kívül tervezünk autót vezetni. EU-n belül nyaralásnál, külföldi útnál a magyar jogsi is elég a boldogsághoz, EU-n kívül azonban lehet, hogy jobban járunk, ha készíttetünk egy hivatalos fordításként funkcionáló kiegészítőt is a vezetői engedélyünk mellé. 2300 forintért.
Kell egyáltalán?
A szerkesztőség nem egységes a tekintetben, hogy szükség van-e egyáltalán erre a kivitelében leginkább a wc guriga kartonjához fogható papírra. Van, aki Amerikában simán vezetett nélküle, míg másokkal kötelezően megcsináltatták ezt a fura jogsi kiegészítőt.
A kormányablak információja szerint ilyet kell csináltatnunk: „Amennyiben nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján az érvényes magyar, vagy a Bécsi Közúti Közlekedési Egyezményhez csatlakozott másik ország hatósága által kiállított vezetői engedély valamely külföldi államban járművezetésre nem jogosít, a közlekedési igazgatási hatóság kérelemre nemzetközi vezetői engedélyt ad ki.” Világos, nem?
Komolytalan papírka 2300 forintért, amihez a két fénykép ára és az okmányirodában eltöltött idő is hozzájön
Hol lehet csináltatni?
Én egy félreeső, kihalt kormányablaknál csináltattam a nemzetközi jogsit, úgy, hogy előtte neten megnéztem, mi kell hozzá. Két darab fénykép – ezt vinni kell, az igazi jogosítvánnyal, illetve más igazolványoktól eltérően nem a helyszínen készítenek rólunk digitális képet – illetve lakcímkártya, személyi és jogsi. A sorszámhúzásnál segédkező néni nekem szegezte a kérdést, hogy van-e fényképem – van – és, hogy hoztam-e az előző, lejárt nemzetközi jogsit. Itt csapdát sejtve azt mondtam, hogy nem tudom, hol van. Rosszalló fejcsóválás után azért továbbjutottam.
Míg kihúzták a sorszámomat, azon pörögtem, vajon hazaküldenek-e az ördög tudja hol pihenő, évek óta lejárt nemzetközi jogsimért. Illetve, hogy tudják-e hogy korábban nekem volt már ilyenem, vagy magamat buktattam le az ártatlan kérdésre adott gyors és rossz válasszal. Persze az ügyintéző hölgy is megkérdezte, hogy hoztam-e a régit, amit ilyenkor ugyanúgy le kell adni, mint az útlevélen kívül – ezt egyelőre érvénytelenítés után még visszakunyerálhatjuk, ha még nézegetnénk a benne lévő egzotikus pecséteket, vízumokat öreg korunkban – minden más igazolvány jellegű okmányt.
Abban maradtunk, hogy a papír ismeretlen helyre távozott, nincs meg. Írtunk egy jegyzőkönyvet, és miután a hölgy átmásolta a füzetkébe a jogsin olvasható adatokat, érvényességeket, beragasztotta az egyik fényképet – a másikat eltette az archívumba – és kifizettem a 2300 forintos eljárási díjat, vagy mi az ördögöt, már távozhattam is a harmadikos fiam üzenőjénél komolytalanabb nemzetközi jogosítvánnyal a kezemben. Most határozottan várom azt a pillanatot, amikor a külföldi rendőr kezébe adhatom ezt a röhejes kis papírcafatot.
