A GAZ-66-os fő vonzereje a 4,3 literes V8-as benzinmotor és a tömpe orr volt. Az aránylag rövid tengelytáv, a minimális első túlnyúlás miatt legalább manőverezni könnyű volt vele. Platós és főleg rádiós kivitelben fordult elő a Magyar Honvédség telephelyein. Rengeteg akad belőle még Oroszország területein, elhagyott roncsokból sincs hiány, mint ahogy a képeken látszik.
De várjunk csak…
Ez nem egy elhagyott telepen rozsdát gyűjtő teherautó, hanem maga a tökéletes illúzió 1:35 méretarányban. Profi dioráma, amit első ránézésre a valóság kategóriába sorol a szemünk, de miután már rájöttünk a turpisságra, azonnal feltűnnek az apró, árulkodó részletek.
Makettezni igazán nehéz feladat, élethű diorámát alkotni pedig hosszú évek tapasztalatával és tengernyi apró praktika elsajátításával lehet. Amit a valóságban évek munkájával megold a természet, azt kicsiben órák alatt meg lehet alkotni, ha birtokunkban van a megfelelő szaktudás.
Bár ma már léteznek különféle készletek, amivel megfelelő pormennyiséget vagy rozsdát tudunk imitálni, könnyű átesni a ló túloldalára, az eredmény pedig nem mindig lesz ennyire hiteles. A szakadt és megcincált ponyvát sem elég rádobni a gépre, hiszen az anyagok szerkezete nem méretarányos, ezért ehhez is segédlet után kell nézni. YouTube videók előtt töltött hosszú percek és elhalt fórumok mélyén turkálás árán megszerzett tudás elengedhetetlen ehhez a műfajhoz. Ahogyan a plexi abalkok sem törnek pókhálósra úgy, mint az üveg. Ezeket a hajszálnyi repedéseket egyesével kell felvinni a felületre.
Elszáradt falevelek sem teremnek 1:35-ös méretarányban, ahogy az aszfalt repedéseiből sem nő ki parányi fűszál, ezeket az elemeket szinte mind egyesével kell a megfelelő szögben rögzíteni. Nagy munka van egy makettben, de talán az egésznek a csúcsa a becsapósan realisztikus dioráma, ami ebben az esetben kifogástalanra sikerült.
