Új Fiesta: az ST Line az igazi!

Az új Fiesta első pillantásra nem is olyan nagyon új. A 2008-as, 2013-ban frissített elődmodelltől (legalábbis szemből) elég nehéz megkülönböztetni. Ugyanazok az arányok, hasonló a pofája, a profilja – igaz, hogy a hatszög alakú hűtőmaszk most már máshogy biggyeszt és hogy a ködlámpafészkek is alaposan átalakultak, de a különbségeket csak akkor venni észre, ha nem egymás után, hanem egymás mellett látjuk a két kocsit. És még akkor is nehéz megállapítani, hogy melyik Fiesta a régi és melyik az új:

A generációk közti eltérésnél szinte látványosabb a különbség az új modell egyes változatai között. A Vignale és az ST Line hűtőmaszkja, kiegészítő plakettjei nagyon hatásosan varázsolnak más-más karaktert az alapmodellből.

Szépek az új színek, nagyon jók a felnik, a menetjelző LED-rajzolat pedig sokkal komolyabbnak mutatja a Fiestát a kategóriájánál. Szép kis autó lett, még ha a fajtajelleg nem is ütközik ki rajta túlságosan: más emblémával főleg hátulról-oldalról simán elmenne Hyundainak vagy Peugeot-nak is. Mondjuk a mai Hyundaiok meg Peugeot-k is elmennének Fordnak.

Előtérben az ST Line, hátul egy Vignale. És igen, van három- és ötajtós Fiesta is!

Az alaktényező átlagos, 0,3 körül alakul. A Ford a sajtóanyagban meglepően részletesen beszámolt az egyes változatok légellenállásáról, így azt is tudjuk, hogy a legáramvonalasabb a Trend/Titanium felszereltségű dízel a maga 0,297-es cW-értékével, a legcsúnyábban pedig az 1,1 literes benzines ST Line karcolja a levegőt, 0,344-es alaktényezőjével. A Vignale hűtőmaszkja és szélesebb kerekei is komoly aerodinamika hátrányt jelentenek, 0,315 a benzines, 0,336 a dízel luxus-Fiesta cW-értéke. Vagyis aki igazán spórolni akar a fogyasztáson, alapmodellt vegyen, aki pedig elegánsabb vagy sportosabb Fiestát akar, legyen tisztában azzal, hogy fel kell majd áldoznia pár centilitert százon a szépség oltárán.

Az utastér szép, de egy kicsit szűk. A tengelytáv csak minimálisan változott, hosszában-széltében belül érzésre maradt olyan a kocsi, amilyen volt. Két felnőtt egész jól elfér elöl, csak a nagyon jobbra kint lévő rükverc kapcsolásakor van egy kis tipi-tapi – viszont hátulra már 180 centivel is kihívás beülni az embernek maga mögé. És én 181 vagyok. A lábtér minimális, a térdem és az első támla közé nem fért be egy papírlap sem. A fejtér pedig a lemeztetős kocsiban se sok, a tetőablakos kivitelben pedig konkrétan nekifeszült a fejem a plafonnak. Szóval a Fiesta hosszú utakra négy felnőttnek nem való, a hátulsó traktus csak gyerekeknek ajánlott.

A legjobb az ST Line szép kis ülése volt

A hátsó fejtér eleve csekély, de a tetőablakos kocsiban teljesen eltűnt a hézag a fejem és a plafon közt

Emeletes a raktér, a kemény fenéklap megáll a kis vájatában, amíg pakolunk

A csomagtér 303 literes, kivehető, kemény fenéklappal osztott, a fenéklap pakoláskor ügyesen megáll egy kis vájat segítségével. Ezen a téren nincs baj a Fiestával.

Az anyagminőségre, a minőségérzetre nagy hangsúlyt helyezett a Ford, a szokásos előadás-szerű sajtótájékoztató helyett szervezett interaktív tapogatós-szagolós-hallgatózós bemutató is arról szólt, hogy milyen nívós odabent minden, főleg a Vignaléban. Hát…

A leglényeggel nincs baj, a Fiesta utastere nagy tempónál az új dízellel és a rezgős-morgós háromhengeres benzines motorral is elképesztően csendes maradt. A három intenzitási fokozatban használható (igaz, csak egyzónás) klíma is ügyesen hűvösen tartotta a kabint még az erősen 30+ fokos belső-spanyol nyárban is. A Bang & Olufsen audiorendszer pedig a kategóriából messzire kiemeli a Fiestát; no persze 390 ezer forintos felárért szólhat jól, de azért komoly fegyvertény, hogy nem csak a hifi aktív elemei jók és erősek, hanem maga az autó, a hallgatóterem is kellően csendes és rezonancia-mentes a jó hifi élvezetéhez.

Ami viszont probléma: helyenként még a Vignale és az ST Line is fájóan olcsó maradt. Ezek minimum bő hatmilliós autók (listaáron), így szerintem joggal kifogásolható, hogy pont az egyik legtöbbet tapogatott alkatrész, az ajtóbehúzó fogantyú készült recsegős-hajlós, nagyon olcsó plasztikból, hogy a kormány alatti zónában fényesek és kemények a műanyagok vagy hogy a Titanium kivitel teljes üléskárpitja és a a Vignale belső párnáinak huzata is izzasztó, kellemetlen tapintású, olcsó textil.

Felfújt gumikesztyűket tapogatva kellett átéreznünk, milyen fontos is a textúra egy autóban

Fényes és kemény plasztikok középvonal alatt a Vignaléban. Hiába van felül szépen varrott bőr, ez nem egy prémiumautó beltere

Az új Fiesta műszakilag nem sokat változott, az egyetlen igazi újdonság benne az 1,5 literes, 120 (vagy 85)  lóerős új, négyhengeres dízelmotor. A belépőmotor egy 1,1 literes, 85 lovas kis izé, de a legjobb (és alighanem majd legnépszerűbb) motor az egyliteres kis turbó (EcoBoost) 100, 125 vagy 140 lóerős változata. Akár az új VW Polonál, a Fiestánál sincs semmi meglepetés, semmi jövőbe mutató; se hibrid, se villanyos, se gázos változat nincs a kis Fordból.

A menetpróbán a 140 lovas EcoBoost étvágya nagyon haladós használatban felszaladt 8 liter fölé is néha, de ha épeszűen gurulgattunk vele, a számítógép legyökerezett a 6,4-6,5 literes értéknél százon. A 120 lovas dízelben a képernyőn stabilan az 5,4 literes érték szerepelt, ezt a motort a hosszú váltóval nemigen érdekelte, ha egy kicsit túl is léptük néha a megengedett maximumot az autópályán vagy kicsit dinamikusabban vettük a kanyarokat.

A futómű a kocsi alatt a klasszikus olcsóautós tömegmegoldás: elöl MacPherson, hátul torziós rúddal kapcsolt hosszlengőkarok. 100 lóerőig hátul dobfékek, felette hátul is tárcsák lassítják a Fiestát, a kormányzás elektromos szervós, fogasléces, minden modellváltozatban azonos áttétellel, az ST Line-ban valamivel gyengébb rásegítéssel.

Egycentis ültetéssel, keményebb rugókkal, feszesebb gátlókkal készül az ST Line

Embléma nélkül elmenne Hyundainak vagy akár Peugeot-nak is ez a forma

A Fiesta elektronikájában abszolút felzárkózott a kisautó-kategória élmezőnyéhez, sőt: ilyen mennyiségben talán senki nem kínál ma vezetéstámogató rendszereket ebben a szegmensben. A kis Ford a gyalogosfelismeréssel kiegészített ütközés- és gázoláselkerülő automatikus vészfékezéstől a sávtartó automatikán át a követőradaros tempomatig mindent tud, ami tudható.

A vezetési élmény egy utcai autóban a jó ergonómiával kezdődik – a Fiestában ezzel szinte nincs is hiba. Csak a jobb térdemet dörgölő középkonzolt fájlaltam a vezetőülésben; a kormány jó fogású, kellően széles tartományban állítható, az ülés kisautós viszonylatban kényelmes és még valamennyire tart is (pláne az ST Line-é). A váltókar jó helyen van, hála istennek hagyományos kézifékkart találtam az ülések között és a műszerek is hagyományos mutatósak, jól leolvashatók, sportosak, szépek.

Szép a nagy központi kijelző képe is, végre, a Fordok menürendszere, a HMI logikája pedig eddig is az egyik legtermészetesebb, legkönnyebben kezelhető, leglogikusabb volt a komplett autós mezőnyben. Csak tolatáskor húztuk a szánkat egy kicsit. A tolatókamera képminősége nagyon gyatra, nem is igazán értem, hol, melyik beszállítónál talált még egyáltalán olyan optikát a Ford a Fiestához, ami ennyire képes meggyalázni az amúgy tényleg remek képminőséget produkáló TFT-kijelzőt rükvercbe váltáskor:

Éles, élénk színű, jól látható az új nagy érintőképernyő képe

A tolatókamera képe viszont élettelen, szürke, csúnya

A legjobb az ST Line-t volt vezetni, és nem csak azért, mert ez a legsportosabb. A kormányzás ugyanis minden új Fiestában ugyanolyan, vagyis nagyon közvetlen, középállás környékén is nagyon direkt. Már picike kormánymozdulatra nagyot riszál az autó, és az alapkivitel valamint a komfortosnak szánt Vignale lágyabb rugózásával ez billegős, tétova érzést kelt. Az ST Line viszont a maga egycentis ültetésével, keményebb rugóival és sokkal feszesebb lengéscsillapítóival, nem utolsósorban /45-ös Michelin Pilot Sport abroncsaival csodásan passzolt a közvetlen, nagyon precíz kormányzáshoz.

Persze ami a gokartpálya minőségű spanyol utakon áldás volt, az a magyar rögvalóságban könnyen átokba fordulhat. Hazai terepre inkább a komfortosabb futómű kéne, még ha imbolyog is rajta egy kicsit az autó.

A másfél literes dízelmotor – semmi különös, olyan, mint bármelyik jól sikerült, hasonló teljesítményű korszerű HDI, TDI vagy dCi. Az Év Motorjának számtalanszor megválasztott egyliteres turbómotor viszont a maga 140 lóerejével és sajátságos orgánumával nekem nagyon tetszett. Egy Mondeóban vagy Focusban még mindig röhejesnek tűnik ez a pici motor, de a Fiestában, pláne ilyen erős kivitelben nagyon a helyén van, kellően nyomatékos és még 160-ról is határozottan gyorsít(ana, ha szabadna ilyen sebességekkel autózni Spanyolországban. Szóval ezt csak úgy képzelem :-)

Az új Fiesta műszerfala: új kormány, új érintőképernyő, új klímakonzol

Az új Fiesta listaáron elég drága. 4,03 millióról indul a licit, és ez még nagyon nem a 120 vagy 140 lovas változat, hanem egy 1,1 literes, szívómotoros kis poroszka alapára, amiben nyomát se leljük a kint kipróbált tesztautókban büszkélkedő hatalmas érintőképernyőnek. Azért ez a kocsi sem fapados, klíma, 8 légzsák, 6 hangszórós audió van benne, de például tempomat már nincs. Ha egy fullos Fiestát szeretnénk, bőven hatmillió fölé szalad a listaár. Persze a Ford is olyan ám, hogy ha elég hangosan kíván jó napot az ember, amikor belép egy szalonba, rögtön kap félmillió kedvezményt az árból, szóval annyira azért nem kell megijedni.

De még így is egy kicsit túlárazottnak tűnik az autó – hatmillióért már nem a kisautó kategóriában szokás válogatni a magyar piacon, ennyiért már dízel Focust is bőven lehet kapni. A Vignale kivitel egy pillanatig sem képes elhitetni magáról, hogy prémiumautó lenne, egy-két, ebben a kategóriában szokatlan extrán kívül (aktív sávtartás, prémiumhifi) a Fiesta nemigen nyújt többet, mint az újabb mai kisautók úgy általában. Viszont a színei jók, a formája szerethető, zajkomfortja kifejezetten jó. Ha nem fontos a tágas hátsó traktus, nem fog csalódni benne, akinek megtetszik, és teljesen védhető, ha valaki Polo, Ibiza, Fabia, Yaris, 208-as vagy Baleno vagy bármi más helyett pont ezt a kis Fordot választja.

Átverés vagy tényleg jobbak a drágább üzemanyagok?

Literenként 25-45 forinttal kerül többe a sima üzemanyagnál…