„Mások unszolására és a magam megnyugtatására is leírom a történetemet. Lesz, aki kinevet, lesz aki elítél, lesz aki átélt már ilyet vagy hasonlót és remélem lesz akinek tanulságot is nyújt majd.
Első körben leszögezve, én is csak egy szőke nő vagyok a sok közül, aki állandóan rohan valahová mintha másról sem szólna az élet csak a rohanásról, nehogy lemaradjunk valamiről.
A történetem:
Hétvégi programként Budapestről Cibakházára indultam, persze megcsúszva idővel, este 8 után volt már. Szombaton Békéscsaba volt az úti cél, itt pár órás szabadidővel, shopping meg ilyenek, ami kell a kikapcsolódáshoz (volt valami pálinka fesztivál is, de mivel vezetek e sajnos nem jöhetett szóba), visszaútra Cserkeszőlő, strand, termál, jól megérdemelt pihenés a sok heti munka után. Ez ugye már ismerős sokaknak? Ezek lebegtek a szemem előtt.
Budapesten gondoltam megtankolok a MOL kútnál és persze pályamatrica is kell, majd azt is a kúton veszek egy kalap alatt, csak az idő rohant el, mint mindig. 20 000 Ft-ért tankoltam kifizettem készpénz, majd számlát is kértem, persze ezt is be kellett diktálni, idő, idő, és pályamatrica, ez is idő még a lányomért is menni kell, meg jó lenne emberi időben leérni, mert reggel korán indulunk.
Odaadtam a másik 20 000-est, megkaptam a matricám igazolóját és elrohantam. Autó tankolva, matrica van, hajrá! Hurrá, utazunk! Pörgettem lefelé (jól végeztem dolgom), egész jó időt futva, másnap Békéscsabán shopping közben kezdtem gondolkodni, hogy valahogy nem ennyi pénz kellene, hogy legyen nálam. Mikor rádöbbentem, hogy a kúton hagytam a visszajáró 15 000 Ft-ot, levert a víz. Ráadásul csak másnap este jöttem vissza Pestre. Hát nem voltam nyugodt, de gondoltam csak nem 15 000 Ft-ot ér az ember becsülete.
Így vasárnap este visszamentem a kútra és az éppen ott teljesítő hölgynek elmeséltem az esetemet, kérve, hogy ha kell, nézze vissza a kamerát azon biztos látszik, hogy nem vettem el a visszajárót, nem akarok becsapni senkit.
Ő közölte, hogy sajnos nem működik a kamera, de a kapott blokkon rajta van a kolléga neve, mindjárt felhívja. Meg is tette, megkérdezte, hogy történt-e
Vele ilyen, majd rám nézett és azt mondta: Szőke, középkorú hölgy Mercedesszel. A kolléga mondta, hogy igen, elrohantam, a páncélszekrénybe rakta a visszajárót, adja oda nekem nyugodtan. Visszakaptam.
Nem tudom, hogy hálásnak kell-e lennem ezért, én hálás voltam, utólag kicsit honorálva a kutas becsületességét, mert azért ezt is értékelni kell, szerintem.
Most megírtam a történetet is mindenki döntse el mit szűr le belőle. Én tanulságosnak tartom!”
Egy szőke középkorú nő…