A tudomány és az ipar jelenlegi állása szerint a szilárdtest-akkumulátorok hozhatják el a régen várt áttörést az elektromos autózásban. A jelenlegi lítium-ion és hasonló akkumulátorok határaikat feszegetve sem képesek 250-450 kilométernél nagyobb hatótávolsághoz elegendő töltés felvételére, feltöltésük üteme erősen korlátozott, ráadásul olykor (ismerjük el: ritkán) hajlamosak a kritikus mértékű túlmelegedésre, azaz kigyulladnak.
A szilárd elektrolitos akkumulátorok ezzel szemben a szakértők szerint percek alatt feltölthetők, a jelenlegieknél érezhetően nagyobb kapacitásra képesek, és nem melegszenek túl.
A Toyota nagyjából ötödik éve kutatja ezt a technológiát, meg egy sor másik alternatív akkutechnológiát, ám a többi (fém-levegő, magnézium, ilyenek…) egyelőre még a Li-Ion akkuk szintjét sem éri el a praktikus mutatók terén. Ezzel szemben a szilárdtest-akkuk rendkívül ígéretesek, annyira, hogy az ígéretek szerint öt éven belül megépülhet a Toyota első ilyen technológiát alkalmazó villanyautója. Az előnyök pontos mértékéről nem nyilatkozik a cég, sőt, a Csunicsi Simbun japán napilap cikkére (ott írtak ezekről a tervekről) reagálva csak annyit mondott a cég, a következő évtized elején megkezdődhet a tech gyakorlati felhasználása.
Tudomásunk szerint még egy autóipari cég van, amely deklaráltan foglalkozik ezekkel az akkumulátorokkal: a BMW, mely egyébként a Z4/Supra projekt kapcsán és egyéb területeken eleve együttműködést folytatnak a Toyotával, nem kizárt tehát, hogy ezt a technológiát is többé-kevésbé közösen fejlesztik. Ha így van, akkor sem a németek irányítanak: ők mostantól számított tíz évre teszik a szilárdtest-akkuk piaci megjelenését. Amikor pedig ez bekövetkezik, végleg megpecsételődhet a belső égésű motorok sorsa – bár addig még olyan sok minden történhet, hogy értelmetlen ilyen nagy szavakkal dobálózni. Az elektromos közlekedés mindenesetre komoly lökést kaphat ettől az áttöréstől.
