„Használt alufelniket hirdetett valaki, és együtt szerette volna velem megnézni a párom. Őszintén szólva nem akaródzott elmenni, nem igazán értek hozzá, de végül mégis közösen indultunk útnak az én Opel Corsámmal. Ő vezetett, én mellette ültem” – kezdi történetét Niki, aki rögtön hozzáteszi: nem emlékszik semmire a 2013. júniusi balesetből, csak azt tudja mondani, amit neki meséltek róla utólag.
Valahol Hatvan és Jászapáti között este negyed nyolc körül autózva hatalmas kátyút vett észre Gábor, félrekapta a kormányt, mire lesodródtak az út szélére. Az autó hirtelen visszakormányzása után – a rendőrségi jegyzőkönyv szerint – „a sofőr elveszítette uralmát a jármű felett”, majd egy másodperc sem telt el, az út közepére visszaugrott Opel bal eleje frontálisan ütközött a szemből érkező Renault nyerges vontatóval.
A kiskocsi vezetője azonnal életét vesztette, a gyorsan kiérkező tűzoltók másfél órányi küzdelem után tudták csak kiszedni Nikit a B oszlopig teljesen felismerhetetlenné roncsolódott, tízéves Corsából. Sötétedés közben az orvosok azonnal életmentésbe kezdtek a helyszínen, majd mentőhelikopterrel szállították a fiatal nőt kórházba.
Bekerült az országos hírek közé a baleset, az MTI is közölt róla fotókat
Ambuláns lapja hosszan sorolta rendkívül súlyos sérüléseit: nyaki gerinc többszörös törése, agy diffúz sérülése, jobb lábszár többszörös törése, szegycsont törése, combnyak törése, alkar többszörös törése, féloldali bénulás, súlyos eszméletvesztés.
Onnantól egy hónapig kómában feküdt az akkor 31 éves Niki.
Újra meg kellett tanulni élni
„Nyisd ki a szemed! Ébredj fel! – suttogta valaki a fülembe, még a nyirkos leheletét is éreztem a fülemben” – idézi fel ébredését a kómából a Vezessnek Niki, pedig senki nem hajolt oda hozzá. „Teljesen egyedül voltam egy szobában, és furcsa fényeket láttam, miután kinyitottam a szememet. Annyit érzékeltem, hogy nem otthon fekszem, hajnal lehet. Órákkal később eszméltem igazán, amikor nővérek, majd orvosok álltak körülöttem, és egy balesetről beszéltek. Szegény nő, mi minden történt vele, gondoltam, miközben hallgattam őket. Nem esett le egyből, hogy rólam beszélnek” – mondja ma.
Az ébredéstől hosszú hónapokon át tartott Niki rehabilitációja, ami – a beszélgetésünk során többször konkrét példát mond rá – a mai napig tart. Hónapok múlva ülhetett kerekesszékbe, majd hónapokkal később tudott kiszállni belőle, újra meg kellett tanulnia járni, beszélni, ellátnia magát.
Gyógykezelése közben ismerkedtek meg a kórházba szinte beköltöző szülei Boros Árpád ügyvéddel, ajánlás útján. Boros irodája közlekedési balesetben megsérültek kártérítési ügyeit intézi, valamint együttműködik a sérülteket támogató Patronátus Alapítvánnyal. Itt indokoljuk meg, miért foglalkozunk Niki történetével autós lapként.
Magyarországon nem nagyon szokás fizetni
Niki balesetének évében nagyjából 15 ezer személyi sérüléses baleset történt a hazai utakon, tavaly már 16 ezernél is több, ami az elmúlt 7 év legrosszabb adata. Ez a statisztika a 8 napnál hosszabb gyógyulási időt igénylő sérülteket rögzíti, autósokat, motorosokat, kerékpárosokat, gyalogosokat, vagy éppen buszon utazva balesetet szenvedőket.
Azt mindenki fújja, hogy autótörésnél a kgfb alapján mikor és kinek fizet a biztosító, azt viszont ma Magyarországon nagyon kevesen tudják, hogy ennek az évi 15-16 ezer embernek is jár kártérítés. Nem az autóra, hanem az egészségügyi károsodására és annak következményeire. Akkor is, ha gyalogos, akkor is, ha kerékpáros, akkor is, ha autós, buszos, kamionos stb. Még akkor is, ha részben okozója a saját sérülését (is) eredményező balesetnek, és abban az esetben is egyértelműen megilleti biztosítói kártérítés, ha mondjuk az őt elütő járműnek még kötelező felelősségbiztosítása sem volt.
Négyféle jogcímen járhat kártérítés. A „nem vagyoni előleg” még azelőtt utalható, hogy egy balesetben komolyabban megsérült ember végleges állapotáról a baleset után fél évvel orvosi jelentés készül, ez egyfajta gyors segítség, ahogy a neve mondja, előleg. A „vagyoni kártérítés” gyakorlatilag az ápolásra, kezelésre, rehabilitációra a sérült vagy családja által kifizetett költségek megtérítése járhat a gyógyszerektől az uszodaköltségeken át az elautózott üzemanyag áráig. Kívülálló számára talán a „sérelemdíj” a legérdekesebb, és talán a legnehezebben forintosítható. Ennek lényege, hogy megpróbálja kompenzálni a sérült személy életéből a baleset következményeként kiesett, ezért az életminőségét csökkentő szokásokat. Egy példa a lehetséges millióból: korábban kocogott a sérült, a baleset után már nem tud futni, erre is járhat kártérítés. A negyedik pedig a „járadék”, mondjuk valaki élete végéig kezelésre szorul, ezért is fizetni kell a biztosítónak havi rendszerességgel a fenti három jogcímen felül.
Nagyon fontos, hogy ez a négyféle kártérítés a sérült mellett azon családtagjainak is járhat, akiknek a baleset következtében költségeik támadtak, vagy bármilyen módon megváltozott az életük.
Sajnos a jellemző hazai gyakorlat szerint vagy meg sem keresik a biztosítók a sérülteket, vagy valamilyen összeg átutalásáért cserébe kért aláírással lezárják kártérítési kötelezettségüket. Itt is mondunk kitalált példát: elveszíti egy kőműves az egyik lábát autóbalesetben, mire a biztosító utal neki 2,5 millió forintot. Örömmel elfogadja az élete végéig botra támaszkodó munkás, holott egy év alatt ennél többet bukik a szakmája feladása miatt, nem számolva a kezelésére fordított költségeket. Egy ilyen összeg a töredékét sem fedezi az ő valódi kárának, márpedig a kártérítés arról szólna. Pontosan össze kell adni a veszteségeket, és azokat ki kell fizetni a sérült és családja részére.
Mennyit ér egy ilyen sérülés?
Niki falun élő szülei sem tudtak a lehetőségről. „Elmondtam nekik, hogy a biztosítónak igenis állnia kell a gyógykezelés költségeit, az ő utazási költségeiket, és millió mást, ami felmerül a baleset után. Azt is elmondtam, hogy az ügyvédi iroda felé nekik semmit nem kell fizetni, viszont az összes számlát szigorúan gyűjteniük kell a lányuknak vásárolt pizsamától a benzinkúton kifizetett tankolásig” – sorolja Boros Árpád.
Az első levél a sok közül
2013 őszétől párhuzamosan két területen folytatódott Niki ügye: ő a különféle kórházakban és rehabilitációs intézetekben küzdött az újra tanult szavakkal és mozdulatokkal, miközben az ügyvédi iroda hosszas, eleinte nem túl eredményes levelezést kezdett az Opel kgfb-jét adó biztosítóval.
Egy csatolt ügyvédi meghatalmazás kíséretében október 3-án küldte el az iroda „a személyi sérüléshez kapcsolódó kárigényt” a biztosítónak, amiben mind a négy, az előbbi keretesben említett jogcímen kártérítést kért Nikinek és a szüleinek. Természetesen minden egyes költséget felsorolva a „balesetben tönkrement ruházattól” (bőrcipő – 15 ezer forint, szoknya és blúz – 20 ezer forint, Nokia telefon – 40 ezer forint stb.), a „kórházi kezelés során vásárolt ingóságig” (fürdőköpeny – 15 ezer forint, törülközők – 16 ezer forint, tisztálkodó felszerelések – 24 ezer forint stb.).
Havi rendszeres járadék fizetését kérte az iroda „élelmiszer többlet költségre” (gyümölcsök, vitaminok stb. – 18 ezer forint/hó), „művelődési többlet költségre (újságok, könyvek stb. – 15 ezer forint/hó), „beteglátogatás üzemanyag többlet költségre” (40 ezer forint/hó), gyógytornászra és uszodára (50 ezer forint/hó), gyógyszer többlet költségre” (30 ezer forint/hó) és még több minden másra.
Sérelemdíjra, azaz nem vagyoni kártérítésre 15 millió forint egyszeri kifizetését kérték Nikinek, 3 milliót az édesanyjának, és 2,5 milliót az édesapjának. „A kollégáimmal összeülve, a hazai bírói gyakorlatot áttekintve jött ki ez az összeg, de a legfontosabb mindig két szempont. A sérült életkora, és a sérülés mértéke” – válaszolja kérdésemre Boros Árpád, hogy miként számszerűsítették ezt. „Nikit fiatalemberként érte a tragikus baleset, elveszítette a párját, és a kártérítési igény bejelentésekor még nem lehetett tudni, hogy mennyire épül fel.”
Szerencsére az ügyvédi iroda és a biztosító 2,5 évig tartó kötélhúzása közben Niki kemény munkával és a család, valamint ápolók, orvosok, rehabilitációs szakemberek segítségével egyre jobb állapotba került. Ráadásul a kárigényhez képest elutalgatott kisebb összegek után 2016 januárjában a biztosító végső egyezséget ajánlott. Boros Árpád szerint korrekt összeggel, bár ha perelnek, valamennyivel több is kijöhetett volna belőle, de ezt Niki és a családja nem szerette volna.
„Engem az egész ügyben soha nem érdekelt a pénz, csak egy valami, hogy újra önálló életet élhessek. A baleset megváltoztatta a lelkemet és a testemet egyaránt” – mondja a ma 35 éves nő.
Autót vett a kártérítésből. Nem is akármit
A több részletben időközben elutalt, összesen olyan 3-4 millió forint felett a biztosító „a kár egyezséggel történő teljes körű és végleges rendezése céljából” egyszeri 20 millió forint megfizetését ajánlotta fel, amit Niki elfogadott.
Mozgáskorlátozott gyerekeknek mesél Niki. Ma már ő a Patronátus Alapítvány arca
Sok pénznek tűnik a mai Magyarországon, de csak egy pillanatig, jobb helyen a fővárosban például csak egy picike lakást lehet venni csak belőle. Niki többször elmondja, csak a saját élete újraépítésére akar koncentrálni, nem szeretne pénzért pereskedni.
A közelmúltban például munkahelyet váltott, egy rádióhoz került hírolvasó-riporternek. „Ez is a rehabilitációm része, hiszen a beszédemből kell itt megélnem, márpedig a beszéddel mind a mai napig küzdök” – mondja, de miközben hallgatom, ennek nem tapasztalom jelét.
Ma már hetente egyszer vezet is, állítja, iszonyatos nehézség volt újra kocsiba ülni, és behajtani a forgalomba. „Képzeld, milyen autót vettem. Egy Opel Corsát! Le kell győznöm a félelmeimet, és egyre jobban megy. Vezetés közben például mindig, egyfolytában énekelek!”
Egy másik ügyben 187 millió forintot kér egy család – részletek itt!
