Röviden – Mercedes-Benz E 400 4Matic Coupé | |
---|---|
Mi ez? | Immár a hatodik E-osztályos Merci a sorban. Kétajtós, négyüléses kupé |
Mit tud? | Kényelmes, fölényes Gran Turismo, és ha kell, harapós sportautó egyben |
Mibe kerül? | 20 millió alatt indul a típus listaára, de 25 millió felett van a tesztautó ára |
Kinek jó? | A használható, normális 2 hátsó ülés jelentősen bővíti a tehetős használók körét |
Ugorjunk vissza bő 7-8 esztendőt a márka történetében. Akkoriban kezdett teret nyerni egy általam akkor sajnálatosnak tartott folyamat: egyre több leendő Mercedes tervrajzáról radírozták le a klasszikus hűtőrácsot Sindelfingenben a formatervezők, és durván eltüntették az orrból kiemelkedő ikonikus csillagot. Akkor még nekem is Mercim volt, de kívülállóként is jogos lett volna az aggodalom, jesszus, ezek a trendi srácok a szemünk előtt fosztják meg a legmarkánsabb dizájnelemeitől e patinás márkát.
Racionális okkal magyarázták a C-, és az E-osztályos szedánok orrának kupésítását, a „sensual purity” nevezetű új dizájnirányzatot. 54 év az új Mercedest vásárlók átlagéletkora, ami elfogadhatatlanul sok, változtatni kell rajta. Az öreguras márkát – persze a belső értékek (és a magas árak) megtartásával – át kell formálni, aminek legfontosabb elemeként szexibb, modernebb külsővel kell elvarázsolni a fiatalabb vevőket.
Meglépték a szükséges személycserét is, sok-sok évtizednyi alázatos Mercedes-tervezés után 2008-ban nyugdíjazták a neves Peter Pfeiffer professzort, a trendi srácok főnökévé pedig kinevezték a mindössze 39 éves Gorden Wagenert. Bevallom őszintén, nem sok jót vártam attól, hogy éppen a legrégebbi márkánál adták a szakma legfiatalabb dizájnfőnökének a kezébe az irányítást.
Engedjenek meg egy személyes élményt vele kapcsolatban. 2009-ben egymás mögött ültünk egy németországi sajtóeseményen, Wagener is az újságírók között, és az asztalokra lerakott üres jegyzetfüzetek egyikébe unottan rajzolgatott. Majd elővette hófehér iPhone 4-esét, én meg csak lestem. Soha előtte férfi kezében nem láttam fehér mobilt, ma ez baromira hülyén hangzik, de akkor felettébb szokatlan volt. Ahogy a kockás nyakkendője is, és a haját is olyan furán zselézte.
Őszintén tartottam tőle, hogy ez a – már bocsánat – piperkőc szétszaggatja a jó értelemben véve konzervatív Mercedest. A nagybetűs Mercedest.
Az esemény után az asztalkán hagyta a rajzot, dolgára indult, én meg eltettem, mielőtt a takarítónő kidobta volna. Itthon flott kis képkeretbe csúsztattam, ám végül mégsem raktam ki a szerkesztőségben az asztalomra, besüllyesztettem a fiók mélyére. Nagy levegőt vettem, oké, ne legyünk előítéletesek, nézzük meg, mire jut. Várjunk pár évet. Nyilván ultratehetséges, ha ilyen fiatalon ekkora feladatot mer rábízni a board.
Eltelt azóta 8 esztendő, és itt és most bocsánatot kell kérnem kishitűségemért: Wagener és csapata szűk évtized alatt elképesztően nagyot alkotott. Szoborszerű szépségek sorát látjuk, ha egymás mellé állítjuk a Mercedeseket. Egytől egyig erőteljesek, elegánsak, elevenek. A belső kialakításuk pedig lenyűgöző. Fantasztikus munka, Herr, gratula!
Ideje volt előtúrni a rajzot a fiók mélyéről. Kiszedtem a keretből, és lefotóztam. Íme!