A Cseljabinszki Traktorgyár 1933 óta formál acélból különféle gépeket, 1940-ben a háborús igényeknek megfelelően ez a gyár is hadiüzemmé vált, itt készültek a Vörös Hadsereg számára olyan legendás harckocsitípusok, mint a T–34, a SZU–152, az ISZ–1 és később a T–90.
A háború vége után, a béke éveiben azért maradt még fejlesztői kedv a gyárnál, és ennek eredménye a képeken látható furcsa prototípus 1950-ből. Pontos infókat nem találtunk róla, az látszik, hogy a kormányzást nem a kerekek nagymértékű elfordításával oldották meg, középen csuklik a szerkezet, és lehet, hogy tank módjára fékezhetőek az oldalak külön-külön.
Az biztos, hogy alumíniumborítást kapott, 4,5 méter széles, 1,5 méter magas és 1,9 méter széles, és tulajdonképpen a hidraulikával foglalkozó gyáregység külön, privát fejlesztése volt. Innen jön a történet ködös része, az egyedi hajtáslánc. A 8×8-as gépnek egy belső égésű motor termelte az energiát, de nem hagyományos váltón, végáttéten keresztül, hanem egy hidraulikus rendszerben olajat pumpálva, és nyolc külön motort meghajtva.