Borongós decemberi kora délután indult biciklijével a barátnőjéhez Kinga. A középiskolás lány jól ismerte azt a 4-5 utcát a megyeszékhely belvárosában, amely osztálytársnőjéhez vezetett, százszor megtette már korábban – így indul a közlekedési balesetek bírósági utóéletét bemutató sorozatunk eheti története.
Egymáshoz ért az autó és a kerékpár
A szokásos közös nyelvtanulásra készültek a lányok, Kinga volt az erősebb németből, de számára is hasznot hoztak a közös gyakorlások. Immár fél éve járt át minden szombat délután barátnőjéhez biciklivel, soha nem volt gond az ilyenkor jellemzően szerény forgalomban. Aznap is minden simán ment, mígnem egy negyvenes hölgy, Éva meg nem előzte őt a Volvójával.
Sajnos az előzés során az autó visszapillantó tükre hozzáért a bicikli kormányához, amitől Kinga elveszítette uralmát kerékpárja felett, és beesett az autó és az útszéli szegély közé. Elmondása szerint Éva a csattanásra lett figyelmes, azonnal félre állt, próbált segíteni a lánynak, a mentőket is ő hívta ki.
Gyorsan kiérkezett az orvosi segítség, ám a szabályosan, ráadásul sisakban közlekedő kamaszlány olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a kórházba szállítás közben életét veszítette.
Felmentést akart a védő
Éva a rendőrségi nyomozás és a bírósági eljárás során egyaránt tagadta, hogy bűncselekményt követett volna el. Végig határozottan állította, hogy a megfelelő időben észlelte az előtte, az út jobb szélén haladó kerékpárost, aki szerinte a padkától olyan 30-40 centire tekert, elmondása szerint igen lendületesen.
Állítása szerint ő jóval a KRESZ-ben megengedett 50 km/órás maximális sebesség alatti tempóval közlekedett, és a kerékpáros mellett olyan bő egy méternyi oldaltávolságot tartva kezdte meg a lány előzését. Vagyis állította: szerinte nem ért egymáshoz a két jármű. Kinga elesését akkor észlelte, amikor egy csattanó hang után belenézett a visszapillantó tükörbe.
A nőt Janklovics Ádám közlekedési jogra szakosodott ügyvéd védte, aki kezdettől védence felmentését akarta elérni. Perbeszéde szerint védence nem követett el bűncselekményt, illetve „azt kétséget kizáró módon bizonyítani nem lehet”. Elfogadva Éva védekezését kifejtette, hogy a két jármű sem érintkezett, de ha még érintkezett is, már az első szakértői vélemény alapján vádemelésnek sem lett volna helye. Merthogy a gépjárműszakértő is kifejtette, a vádlott felelőssége a baleset bekövetkeztéért kétséget kizáró módon nem állapítható meg. Utalt rá, hogy az általuk kért újabb szakértő csak megerősítette a korábbi szakvéleményt.
Feleannyival ment a bringa, mint az autó
A baleset idején nem járt a környéken gyalogos, és a közelben autózók sem látták a történteket. Vagyis nem volt tanúja a tragédiának, a szakértők véleménye így még nagyobb súllyal számított. A műszaki szakértő kalkulációi szerint az alábbi módon történhetett a baleset, szó szerint idézzük.
„A vádlott az ütközés bekövetkezte előtt legalább 2,5 másodperccel elhatározta a kerékpáros megelőzését, a kerékpárosnak – az úttest jobb oldali szélétől mért 0,5 méter körüli baleset előtti nyomvonalát feltételezve – oldalirányba mintegy 1 métert kellett kitérnie ahhoz, hogy az ütközési helyzetet fel tudja venni. A kerékpárosnak a kitérést, vagyis a gépkocsihoz való közelítő mozgását legkésőbb 1,1 másodperccel kellett megkezdenie.
Műszakilag nem zárható ki az időadatok alapján, hogy az autó már igen közel járt a kerékpároshoz akkor, amikor az a befelé haladást megkezdte, illetve az, hogy a vádlott a veszélyhelyzet felismerésekor már gyakorlatilag a kerékpáros mellett volt. Az ütközés pillanatában a kerékpár bal oldali kormányvége az úttest jobb oldali szélétől mérve 1,8 méter körüli távolságban volt. Ez figyelemmel a kerékpár szélességére is azt jelenti, hogy a kerekei az úttest jobb oldali szélétől mérve kerekítve, mintegy 1,5 méter távolságban lévő nyomvonalon haladhattak.”
Azaz a kerékpáros beljebb haladt a sáv jobb szélétől a tragédia idején, mint amire lehetősége lett volna. Fontos még megjegyezni, hogy a Volvo előzéskori sebességét 40 km/órára, a kerékpárét 20 km/órára becsülte a szakértő.
Milyen ítélet született?
Mindezek után ítéletének indoklásában a bíróság a következőket írta:
– bebizonyosodott, hogy a baleset pillanatában a kerékpár enyhén balra kanyarodott
– előfordulhatott, hogy Kinga hirtelen balra kormányozta a kerékpárját
– a megvádolt sofőr állításával ellentétben a két jármű összeért
– a gépkocsi vezetője a kerékpáros oldalról közeledését az érintkezés előtt legfeljebb 1 másodperccel észlelhette, és még ekkor sem lehetett biztos az érintkezés tényleges létrejöttében
– ez az egy másodperc azonos a reakcióidővel, ezért a baleset elkerülésére részéről nem volt lehetőség.
Végül a bíróság a bizonyítékok, a szakértők állításai, és a vádlott védekezése alapján nem tudta kétséget kizáró módon megállapítani, hogy Éva megszegett volna bármilyen KRESZ-szabályt járművezetése közben.
Ezért felmentette a vád alól a negyvenes hölgyet.