– Mit villogsz, te barom? Mi a f*szt villogsz, mi a k*rva anyád bajod van, te f*sz? Pofán b*sszalak?
Ha jól emlékszem, ezzel a felütéssel indította a társalgást a fekete Audi A6 (vagy talán A4) kombiból kipattanó úr, amikor Piliscsaba és Tinnye között egy földút torkolatába lehúzódva, megállva ismerkedni kezdtünk egymással. És hogy hogyan kerültem ebbe az érdekes helyzetbe? Elmondom szépen, sorjában.
Miután eltöltöttünk egy remek napot nagybecsű kollégáimmal az új Toyota Yaris és még négy mai kisautó összehasonlító tesztjének lebonyolításával, szürkületkor a Pilisen át hazafelé indultam a kis Toyotával kicsiny falumba. Ez egy fullextrás-közeli kocsi, olyan vezetéstámogató extrákkal, mint például az automatikus reflektor-kapcsoló.
Ez úgy működik, hogy a kocsi belső tükre feletti kamera figyeli az utat, és ha szembejövő fényszórókat lát, vagy a követett autó zárófényeit érzékeli, esetleg közvilágítással ellátott területre ér, lekapcsolja a távolsági fényt, ha viszont semmi akadályát nem érzi a főfényszóró használatának, önműködően ismét feltolja a refit. A rendszert a Toyotánál nem kell minden este újra bekapcsolni: van egy kapcsoló a műszerfal alatt, illetve a bal oldali bajuszkapcsolót kell még előretolni a bekapcsolásához. Ha a kapcsolót és az indexkart így hagyjuk, a Yaris innentől kezdve életünk végéig automatikusan fogja kapcsolgatni a reflektort. Gyári videón így mutatja be a Toyota a rendszer optimális működését:
Számos tesztautóban volt már szerencsém ilyen rendszerhez, mindegyikben hibátlanul működött. Ha volt is okom panaszra némelyikkel szemben, az amiatt volt, hogy némelyik rendszer sokszor túl óvatos, a szembejövő elhaladása után késleltetve kapcsol fel, illetve van, amelyik hajlamos egy útmenti tanya udvari fényeit is lakott területként értelmezni. Na, a Toyota nem ilyen óvatos.
Szürkületben, úgy tűnik, a Yaris rendszere időnként gondban van, elsősorban a követett autó és a közvilágítás felismerésével. Erről egy rettenetes minőségű, de a jelenséget jól bemutató videót is készítettem, íme:
Ez a kissé bizonytalan működés eredményezte, hogy a Yaris a pilisi dombvidéken a kanyarokban, bukkanókban előttem hol eltűnő, hol előtűnő Audit folyamatosan zaklatta a reflektor fel-le kapcsolgatásával. Mivel a kocsiban egy nem különösebben erős fényű lámparendszer dolgozik, kezdetben nekem fel se tűnt, mi történik. De bezzeg az audisnak!
Először fékezett egy-két nagyobbat előttem. Aztán 30-cal kezdett csettegni ott, ahol kétszer ennyivel is lehetne menni. Előzni nem tudtam, mert sok a kanyar arrafelé, de azért kezdett engem is idegesíteni a dolog. Aztán az audi egyszer csak megállt. Az ajtó kivágódott, valamit kiabált a sofőr. Fogalmam sem volt, mit, nem hallottam, nem értettem. Kezdtem azt hinni, hogy kifogtam valami bolond szerencsétlent. Próbáltam megelőzni, de nem engedte. Aztán megint megállt, megint kiabált. Lehúztam az ablakot, és hallottam valami foszlányokat: „villog” „reflektor”, ilyenek.
És akkor villámcsapás-szerűen megértettem, miről van szó.
A reflektort kikapcsoltam, és már csak az vezérelt, hogy elmondjam az audisnak: bocsi, nem akartam, ne haragudjon, nem én voltam. Erre adódott is lehetőség, amikor végre sikerült egy kereszteződésben félreállni. És ekkor hangzottak el a már idézett mondatok az Audi vezetőüléséből kipattanó sofőr szájából: – Mit villogsz, te barom? Mi a f*szt villogsz, mi a k*rva anyád bajod van, te f*sz?
Ahogy szóhoz jutottam, mondtam, hogy elnézést, de ez egy automatikus rendszer és egyáltalán nem állt szándékomban bántani őt. Bocsánat, pardon. A válasz:
– Bazmeg a múltkor egy 78 éves vén f*sz villogott rám ugyanígy, az is ilyen hülye volt, mint te.
Mire én (esküszöm, nem torzítok, én tényleg ilyen kimért vagyok stresszhelyzetben): Értem, ne haragudj, de ezt nem én csináltam, hanem az autó, ez egy új Toyota egy ilyen új rendszerrel. A válasz:
– Akkor vidd szervizbe, te f*sz, nem érted, hogy elvakítottál a k*rva lámpáddal?
Próbáltam még eljuttatni az audis agyába, hogy de, értem, illetve hogy a kocsit egy órája használom én, és nem én villogtam, hanem az automatika, de szerintem nem értette meg. Erre abból következtetek, hogy az utolsó mondata az volt:
– Ott van kikészítve a vipera az utasülésen, b*zmeg!
Hát, ennyi. Az audis visszaült a kocsijába, én még előtte visszakanyarodtam az útra, nyilván kikapcsoltam a szürkületben hasznavehetetlen automatikát a Yarisban, és most vonogatom le magamban a tanulságokat. Miszerint:
- Ne bízzunk az új kocsik automatikus rendszereiben, figyeljük, hogy tényleg jól működnek-e!
- Sose boruljunk el annyira, ha sérelem ér a közlekedésben, hogy ne adjuk meg az esélyt az ellenfélnek: esetleg nem is megölni akart minket, csak valami nem tökéletesen működött az ő kocsijában.
- Tartsuk észben, hogy a kedves autóstárs esetleg viperával készül arra, hogy nyomorult, szerencsétlen élete összes sérelmét majd netán rajtunk torolja meg, ha egy közlekedési helyzetben úgy érzi, itt és most jött el az idő revans vételére a sorson. Szóval álljunk készen a menekülésre, vagy legyen nálunk valami, ami üti a viperát. Esetleg egy Kalasnyikov, vagy legalább egy UZI. Mert ez ma a magyar közlekedési morál.
