Az 1940-es években jelent meg a Vovo PV sorozatának első tagja, melynél a második világháború utáni nyersanyaghiány miatt az volt a cél, hogy egy takarékos, de széles körben elérhető, jó minőségű autót tudjanak kínálni svédek. A közönség nagyon lelkesen fogadta a kezdetben 40 lóerős, 1,4 literes motorral szerelt autót, így az 1958-ban megjelent második széria, a PV544-es sem változott túl sokat, csupán technikája frissült jelentősen. Fontos része tehát a Volvo történelmének, így a bőven veteránkorban lévő autókból ma már egyeseknek szinte elképzelhetetlen egy olyan radikális átalakítás, mint amilyet Victor Jonsson épít.
Merész ötletet valósít meg, hiszen az autót szinte az alapjaitól kell újra megépíteni ahhoz, hogy a V12-es tankmotor passzoljon hozzá. Bitang alvázat kellett építeni a PV alá, mert a Brobandvagn 971-ből származó 38,8 literes, tizenkét hengeres motor igazán helyigényes darab. Ezt a motort használták az oroszok a T-55-ös tankban is, ami az ’50-es évektől rettentő sokáig meghatározó volt a hadsereg számára.
Sejthető, hogy ez a motor nem ejthető csak úgy be a megszokott négyhengeres helyére, ezért alaposan meg kellett nyújtani a Volvo orrát, továbbá be kellett szerezni egy olyan váltót a GM-től, ami bírja a V12-es erejét. Egyes források szerint ezek a motorok nagyjából 600 lóerő körüli teljesítményt és bőven több mint 2000 Nm nyomatékot képesek leadni. Az építést Jonsson sűrűn dokumentálja a Garaget.org-on.
