Alig négy évvel azután, hogy bemutatkozott az első generációs QX50, az Infiniti elérkezettnek látta az időt, hogy bemutassa a vadonatúj padlólemezre épülő, forradalmi motortechnológiát alkalmazó utódot.
A házon belül számos modellnél alkalmazott FM padló helyébe lépő új platformról nem sok információt közöl a gyár, azon kívül, hogy jó a helykihasználása.
Szintén minimális információkat tudtunk meg a változó sűrítésű motorról, amelynek elvi koncepciójáról korábban már írtunk a Vezess oldalain. A kétliteres, négyhengeres DOHC blokk lökettérfogata a 8:1 és 14:1 között variálható sűrítésnek köszönhetően nem állandó, üzemmódtól függően 1970 és 1997 cm3 között változik.
A turbómotor az ígéretek szerint pörgős, mint egy benzinmotor, és nyomatékos, mint egy dízel – 268 lóerős legnagyobb teljesítményét ehhez képest nem túl extrém 5600/percnél adja le, míg a 380 Nm nyomaték önmagában jó volna, ám a hozzá tartozó 4400/perces fordulatszám nem igazán dízeles vonás.
A pár milliméter híján 4,7 méteres autó ezzel a motorral 6,5 másodperc körüli gyorsulást produkál, végsebessége 230 km/óra.
További részletek valamikor.
