Ezekkel a gépekkel régen sem volt gond a tél

UAZ 452 4×4 – Nagyobb, praktikusabb, de nem annyira menő ez a „dobozos” UAZ, mint parancsnoki. Jó hír, hogy aki valami különös oknál fogva anno beleszeretett, az most zsír újként is megveheti. Kisbuszként, vagy akár platós, dupla fülkés kivitelben is, euro 5-ös vagy 6-os, 2,7 literes benzinmotorral, garanciával, miazmással. A retró megjelenés és kivitel garantált, valószínűleg vezetni is szinte ugyanolyan, mint a 30 éve gyártott darabokat.

Tatra 4×4 – A cseh Tatra az egyik olyan exszocialista márka, amely túlélte a rendszerváltást. Bár Magyarországon sokkal inkább a háromtengelyes, csőrös teherautó ugrik be a márkanév hallatán, a Tatra gyártott kisebb, 4×4-es teherautót is. Ilyen a kompakt 805-ös Tatra is.

Robur 4×4 – A mókás, buta bogár kinézetű keletnémet teherautó legelső példányát az 1961-es lipcsei autókiállításon mutatták be. A rendszerváltásig a többi KGST-országhoz hasonlóan nálunk is rengeteg változat futott az utakon, a platós teherautón, buszon, mentőautón át a 4×4-es változatig. A rendszerváltás után a többi életképtelen keleti márkához hasonlóan a Robur-gyár is csődbe ment.

Avia 4×4 – Aki anno anyagi megfontolásból az MHSZ-nél tette le a teherjogsit, jó eséllyel Avián tanult. Mondjuk nem 4×4-esen, pedig olyat is gyártottak belőle. Az Avia Renault-licenc alapján készült, az 1960-as évek végétől a cég a korábbi repülőgépgyártással felhagyva már csak a tehergépkocsik gyártására koncentrált.

Kraz 4×4 – A legtöbben 6×6-os kivitelben láttunk eddig Krazt, de ebből is készült kompakt, négykerék-hajtású kivitel is. Bár kinézete alapján a késő hetvenes évekre tippelhetnénk, a modell mégis 2013-ban született, rengeteg kínai alkatrésszel tömték tele, de a hajtásáról 375 lóerős Cummins dízel gondoskodik. Főleg a Közel-Keletre és Afrikába szánják.

Ural 4×4 – Szintén egy olyan legendás volt szovjet márka, amit háromtengelyes kivitelben ismerünk inkább. Pedig ebből is készült négykerekes, katonai és civil felhasználásra egyaránt. A márka a mai napig létezik, de szerencsére a legendás, 100 kilométeren 100 liter benzint fogyasztó motorok gyártásával már felhagytak.

IFA L60 4×4 – Az 1987-ben bemutatott L60-as változatot az egykori keletnémet Industrieverband Fahrzeugbau gyártotta. Az „L” betű a gyártás helyére (Ludwigsfelde), a 60-as szám pedig a terhelhetőségére (6 tonna) utalt. Az L60-ast a W50 típussal párhuzamosan is gyártották, egészen a rendszerváltásig, amikor mindkét típus csendben kimúlt. Pedig az L60-as a 90-es évekig a legmodernebb keleti teherautónak számított, de a megnyíló határok és a jóval fejlettebb nyugati márkák ellen már nem volt esélye. 9,2 literes, hathengeres motorja 180 lóerős volt.

Csepel D350 – 1949-től gyártották, Steyr licenc alapján az akkor alakult Csepel Autógyárban. 86 lóerős négyhengeres dízelmotor hajtotta, és ezernyiféle felépítménnyel készültek, a platóstól a dobozoson át a tartálykocsiig. A 352-es már modernebb volt, még fűtés is került a roppant fapados vezetőfülkébe. Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

GAZ-66 4×4 – Mint a legtöbb 4×4-es teherautó, ez is katonai felhasználásra készült, ahonnan leszivárgott olyan békésebb területekre is, ahol azért szükség volt a jó terepjáró képességre. Ami klassz benne, az a 4,3 literes V8-as, 116 lóerős benzinmotor és a rövid első-hátsó túlnyúlás, a kormánya mögött ülni viszont elég vacak, furcsa az üléspozíció, és maga a beszállás is macerás. 1964-től a 90-es évek elejéig gyártották, manapság már csak erdészeteknél látni még működő példányokat ebből a típusból.