A luxembourgi székhelyű törvényszék mindenekelőtt megállapította, hogy az Uber nem pusztán közvetítői szolgáltatást nyújt, ez a tevékenység a „szerves része” egy átfogó, közlekedési szolgáltatásnak. A cég tevékenysége tehát nem digitális, hanem közlekedési szolgáltatásnak minősül.
Az elektronikus kereskedelemről, illetve a belső piaci szolgáltatásokról szóló uniós irányelv ezért nem alkalmazható az ilyen közvetítői szolgáltatásra, mely nem is „az általános értelemben vett szolgáltatásnyújtás szabadságának, hanem a közös közlekedéspolitikának a körébe tartozik” – mutatott rá a bírói testület. Mint írták: a tagállamok feladata, hogy szabályozzák a szolgáltatásnyújtás feltételeit az uniós szerződések általános szabályaival összhangban.
Az ítélettel a bíróság megerősítette Maciej Szpunar főtanácsnok állásfoglalását, miszerint az Ubernek közlekedési szolgáltatásnak kell minősülnie, mert gazdasági szempontból ez képezi az elsődleges elemet a vállalat működésében, az utasok és a sofőrök interneten keresztül történő összekapcsolása csak másodlagos. A vállalat éppen ennek az ellenkezőjéről szerette volna meggyőzni az Európai Bíróságot.
Az Uber öt éve érkezett Európába. A hagyományos taxitársaságok és hatóságok is bírálták, mondván, tisztességtelen versenyelőnyre tett szert azzal, hogy közösségi személyszállító szolgáltatásként nem vonatkoztak rá a szigorú engedélyezési és biztonsági előírások.
A most is alkalmazott, előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi, hogy a tagországok bíróságai a közösségi jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek az EU bírósága elé. Utóbbi azonban nem dönti el a jogvitát, az a tagállami bíróság feladata, hogy az ügyet a luxembourgi ítélet alapján elbírálja. A határozat mindazonáltal a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más tagállami bíróságokat is köti.
