1973-ban a Szovjet Formatervező és Tudományos Kutató Intézet (VNIITE) sajátos tűzoltóautó-prototípussal állt elő. A mérnökök olyan járművet terveztek, mely alacsony, 490 milliméteres padlószinttel rendelkezett, ezáltal gyors beszállást tett lehetővé.
A közel nyolc méter hosszú és 2,5 méter magas tűzoltóautót a korábban hazánkban is nagyobb darabszámban használt ZiL-130-as főegységeinek felhasználásával építették meg. Külsőre azonban egyáltalán nem hasonlít rá, mivel teljesen más karosszériát kapott. Ennek eredményeképpen nagyon markáns ismertetőjegyekkel rendelkezett. Homlokfalába a hajókat idéző szögletes, osztott szélvédőt építettek, a motorháztejét pedig lekerekítették.
Minderre azért volt lehetőség, mert az első tengely a ZiL-130-aséhoz képest jóval hátrébb került. Olyannyira, hogy még a kabin vezetőoldali ajtaja is A-tengely előtt volt, ami akkoriban meglehetősen szokatlan megoldásnak számított a szovjet iparban. A két tengely között található legénységi fülke ajtajainak kivitelezését ugyancsak nem hagyományos módon oldották meg. Oda, az akkoriban a autóbuszokban használt, úgynevezett harmonikaajtókat építettek be.
Ezek előnye, hogy kevés helyet vesznek el az utastérből, de közben kényelmes ki-, illetve beszállást tesznek lehetővé. Ezt a megoldást korábban az Ikarus is alkalmazta, a Csepel-bázisra épített tűzoltóautóinál. A legénységi fülke mögött a zárható málhatér kapott helyet. A speciális ZiL tűzoltójármű előnyei közé tartozott, hogy az alacsony építésnek köszönhetően nagy menetstabilitással rendelkezett, nem utolsósorban pedig légellenállása is kisebb volt a ’70-es években használt járművekéhez képest. Hajtásáról egy 150 lóerős motor gondoskodott, mellyel legfeljebb 80 kilométer/órás végsebességre volt képes.
A ZiL AC40 (130) – 163-as típusszámmal ellátott modellből viszont mindössze csak 4 darab – két 4×2-es és két 6×6-os hajtásképlettel ellátott – készült. Ezek azonban külsőre több tekintetben eltérnek egymástól. A korai darabok lökhárítóba integrált fényszórókkal és szögletesített kerékjárati ívekkel jöttek ki, míg az újabbakat megerősített karosszériával és osztatlan szélvédővel látták el. Az interneten keringő információk szerint egy példányt sikerült megmenteni az utókornak ebből a típusból.
