Néha ugyan szükség volt a kötélre, de le a kalappal az A6 quattro előtt, szépen veszi az akadályokat.
És sima, utcai abroncsok vannak alatta.
1980. március 3-án a Genfi Autószalonon mutatkozott be az első Audi quattro. Az első összkerekes Audik már az év végén a kereskedésekben várták a vásárlókat. A szögletes autó rögtön népszerű lett, hiszen az állandó összkerékhajtás és a 200 lóerős, öthengeres turbómotor együttese igen sportos menetteljesítményt produkált.
Az összkerékhajtás kifejlesztése 1977 szeptemberében a 262-es fejlesztési kódú projekttel indult, két hónappal később pedig már készen is állt a prototípus és elkezdődhettek az utcai tesztelések. A kezdeteknél három fiatal Audi-mérnök volt jelen: a futómű-kísérleti részleg vezetője, Jörg Bensinger, a projektvezető Walter Treser és Dr. Ferdinand Piëch technikai igazgató. Prototípusként egy enyhén megnyújtott tengelytávú akkori Audi 80-as szolgált, amelybe hosszában építették be a jövőbeni 200-as sorozat öthengeres turbómotorját. Az erőátvitelről az Audinál kifejlesztett katonai terepjáró, a Volkswagen Iltis összkerékhajtása gondoskodott.
Az akkori kínálatban nemcsak a teljesítményben – 200 lóerőt teljesített a 2144 köbcentis öthengeres motor 0,85 baros töltőnyomás mellett –, hanem árában is a quattro jelentette a csúcsot: 49 900 német márkába került. Ennek ellenére az 1980 novemberében induló értékesítés kiemelkedő eredményeket hozott. Az első két évben az Audi ingolstadti gyárában évi kétezer darab autót gyártottak, az első 400 darabot épp a rali-világbajnokság B csoport szabályainak homologizációjára használták. Az első quattro után egész négykerék-hajtású utcai autócsalád jelent meg, a technika pedig ma a márka egyik alapját képezi.
A ralipályákon 1982 és 1984 között összesen négy világbajnoki címet gyűjtött be a quattro – a sikerek Michéle Mouton, Stig Blomqvist, Hannu Mikkola és Walter Röhrl nevéhez fűződnek -, amely később aszfalton is bizonyította az összkerékhajtás nagyszerűségét.
