A lánctalpas AT-T platform sokaknak ismerős lehet, a kutatóknak menedékül szolgáló modulon túl halált hozó löveget is cipelt, a T-54-es tanknak is ez szolgált alapul. Hossza 8,5 méter, szélessége 3,5 méter volt, és ez a 28 négyzetméteres ház akár 30 km/órás sebességgel is képes volt tiporni az Antarktisz havát, miközben hetventonnás utánfutóját vontatta.
Az előrehaladásról egy V12-es dízelmotor gondoskodott 955 lóerőt teljesítve. Ennek elhelyezését úgy tervezték, hogy a konyhával, nyolc ággyal felszerelt lakórészből is javítható legyen, és ne okozzon problémát a 70 Celsius-fokos fagy. A logika érthető, de a személyzet már nem lelkesedett annyira, mivel a rossz szigetelés miatt kipufogógáz szivárgott a lakrészbe.
A képeken is látható járművek a második, továbbfejlesztett generációt képviselik, 1975-ben érkeztek az Antarktiszra. Ezt már hagyományosabb elrendezéssel, a kabintól elválasztott motortérrel tervezték.
Az expedíció alapján orosz mozifilm is készült, -72 fokkal fagypont alatt címmel. Ebben főszerepet kapnak a felfedező gépek, főképp, hogy a cselekmény mozgatórugója az üzemanyaghiány.