Nemrég új elektromosautó-töltőpontot adott az OMV a főváros budai oldalán, a Vezess szerkesztőségéhez viszonylag közel. A helyszín a Pasaréti út és a Szilágyi Erzsébet fasor találkozásánál kibővített és felújított töltőállomás, amely az 1950-es évektől üzemelt, 1990-ig az Áfor, majd 1990 és 1999 között a BP színeiben.
Egyenáramú villámtöltő
A nagyságrendileg 10 millió forintos beruházással létesített töltőoszlop nemcsak az elektronok lassú barangolására biztosít lehetőséget váltóárammal, de egyenáramú villámtöltésre is. A Siemens-gyártmányú berendezésnél törzsvendégek lehetnek a környékbeli villanyautósok, mert az ázsiai villanyautókban elterjedt CHAdeMO-csatlakozójú autókat és az európai elektromos autókban favorizált CCS-csatlakozón át is villámgyorsan feltölthetők az akkumulátorok, kapacitásuk körülbelül 80 százalékáig.
Aki igénybe veszi ezt a lehetőséget, tartsa magát a zöld rendszámos egymás mellett élés egyik alapelvéhez: csak a félórás villámtöltésre foglalja el a helyet, ne hagyja ott autóját a 80 százalékos szint felett áramot csipegetni az akkuk teljes feltöltéséhez! Mivel 80-ról 100 százalékra, a villámtöltéssel bezúdított árammennyiség után, a töltésvezérlés az akkuk kímélése érdekében igen lassan tölti a nagyfeszültségű akkumulátort, szabadítsátok fel a töltőpontot – kéri a villanyautós közösség.
Se CNG, se LPG
Az első pár hónapban ingyenesen vételezhetnek elektromos energiát az érintettek, utána az áram is besorol a benzin, a gázolaj és más üzemanyagok közé. Az eltankolt áram vételárát még nem állapította meg, legalábbis nem közölte a cég. Ha már az alternatív üzemanyagoknál tartunk: a korszerűsített kúton sajnos sem sűrített földgáz, sem autógáz nem kapható.
Balra az európai villanyautók villámtöltésére szolgáló CCS-kábel, jobbra a malacorrú CHAdeMO-csatlakozó. Itt mindkét szabványos villámtöltő elérhető
Benzinár: mennyi az annyi?
A jövő az elektromos autózásé lehet, de a jelenben és a következő pár évtizedben még a belsőégésű motorokra, így benzinre, gázolajra és jobb esetben földgázra leszünk utalva. Sokat közlekedő autósként, amennyire ezt a Vezessnél meg tudjuk ítélni, a MOL, az OMV és a Shell egymásra figyel az árazásban. A hűvösvölgyi Mol és az ottani OMV sem vív öldöklő árharcot a budagyöngyei Shell-kúttal, hogy a szerkesztőséghez legközelebb eső háromszögben maradjunk, de az általunk rendszeresen látogatott nem pesti kutak közül Cegléden vagy Balatonfüreden, a 71-es út két töltőállomása között sem érezni árharcot.
Helyenként azonban a nagy kúttársaságok, akár Budapest közepén is, hajlandóak mérsékelni az árakat, élve az üzemanyagok kiskereskedelmi árrésében rejlő játéktérrel. (Piaci információnk szerint az üzemanyagáron nincs nagy marzs, a körülbelül 4-6 százalékra, literenként maximum 20 forintra saccolható árréssel lehet variálni. Az árszintet elsősorban az üzemanyagra terhelt adótömeg határozza meg és itthon mindig a Mol az árvezérlő, mert nekik 500 benzinkútjuk van nagyságrendileg, az OMV-nek meg 200. A szerk.)
Itthon a Mol az árvezérlő, nagyjából 500 kútjuk van az országban. A kép illusztráció
Az árazást elsősorban a közelben működő konkurencia befolyásolja, szakszóval a mikromarket. A mikropiac kiterjedése nehezen behatárolható, mindenesetre ez az a terület, amelyen belül az autósok hajlandóak az árkülönbség miatt elgurulni egy másik környékbeli benzinkútra. Ahol van a közelben nyomott árakkal dolgozó, jelentős forgalmú töltőállomás, az a többi kúttársaságot is árversenyre késztetheti. Nagyon leegyszerűsítve ott van esély jutányosabb üzemanyagot találni a három nagy kúttársaságnál, ahol a közelben diszkontkutat működtet egy nagyáruház, esetleg a Lukoil vagy bejáratott maszek kút hat az árakra.
Meddig jut el a schwechati üzemanyag?
Nem egy autósban él az osztrák benzin mítosza, amivel jobban megy az autó és kevesebbet fogyaszt. Ezt független benzinteszteken tudtunkkal még nem sikerült hitelt érdemlően igazolni, ahogy a táltosbenzinek teljesítményfokozó, fogyasztáscsökkentő hatását sem. Ebben a témában előítéletek feszülnek hiedelmeknek, tapasztalatok tankolási naplóknak, mi sajnos nem tudunk igazságot tenni. Arra azonban megpróbálunk választ adni, hogy van-e és ha igen, hol húzódik a határvonal, ameddig osztrák benzinnel és gázolajjal töltik az OMV-kutakat.
Egy diszkontkút képes lefelé nyomni a közeben működő többi töltőállomás árait
A témában megkérdezett, neves szakembertől megtudtuk, hogy gyakorlatilag nincs ilyen határ, mert ez elsősorban logisztikai kérdés. Ha a Duna jól hajózható, nincs aszály és be sem fagy a folyó, mint tavaly télen, akkor kényelmesen eljut az üzemanyag Csepelre uszályokon és onnan szállítják ki a kutakhoz országszerte. Ha a hajózási útvonal kiesik, akkor marad a tartálykocsis szállítás Ausztria felől, amivel csökkenhet a hatósugár.
Aki ragaszkodik az osztrák üzemanyaghoz, a prémium gázolajjal és a 100-as benzinnel mehet biztosra, ezek forrása mindenütt a schwechati finomító illetve a Sankt Valentinben működő bázis, ahol a bejegyzés szerint 460 000 köbméternyi áru tárolható. Forrásunk fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy „Valamennyi üzemanyagunk alapüzemanyagból és adalékcsomagból áll. Egyes üzemanyagaink alapüzemanyaga különböző szállítóktól érkezhet, de az adalékcsomag – amely meghatározza az üzemanyag végső minőségét – minden esetben házon belülről származik.” Ezt úgy kell érteni, hogy a prémium 95-ös készülhet osztrák alapanyagból és kisebb valószínűséggel más, valószínűleg Mol-alapbenzinből is, amit ebben az esetben Csepelen adalékolnak. A 100+-os benzin és a prémium gázolaj alapüzemanyagát is minden esetben az OMV állítja elő.
Elsősorban egymásra figyel az árazásban Mol, az OMV és a Shell
Természetesen az OMV is arra törekszik, hogy a saját áruját terítse, így az alapbenzin és a gázolaj is 70-80 százalékban importból érkezik. Tehát nincs vízválasztó, ameddig elér az osztrák benzin; nemcsak a Dunántúlon méri a hálózat az import üzemanyagokat és nemcsak a prémium üzemanyagok jönnek külföldről. Ergo a Dunán innen is lehet sima 95-öst tankolni osztrák forrásból, és kisebb eséllyel, de a 95+ is készülhet Mol-alapanyagból. Egy mítosszal kevesebb.
