| Röviden – VW T6 Multivan „Bulli70” TDI SCR DSG 4Motion | |
|---|---|
| Mi ez? | A Bulli a hatodik generációs, 2015-ben bemutatott VW Multivan különleges felszereltségű változata, látványos megjelenéssel, mókás apróságokkal |
| Mit tud? | Ez igazából egy jól felszerelt, automata váltós, összkerekes VW Multivan, amire cifra, báli ruhát húztak |
| Mibe kerül? | A Bulli a Multivanok között nem is a legdrágább, a Comfortline HT 16,2 milliós és az Edition 30, 16,9 milliós ára közé lőtték be, 16,6 millió forintos indulóárral |
| Kinek jó? | Elsősorban megöregedett, meggazdagodott hippiknek, vagy bárki másnak, akinek sok pénze van egy hétszemélyes, tágas, jól variálható, de méregdrága műtárgyra |
Bár 2011-ben még úgy tűnt, hogy a VW komolyan veszi az ős Transporter felélesztését és a VW Bogár, illetve a Bogár kabrió változata mellé megérkezhet a harmadik retró modell is, de végül a szándék elfonnyadt, a lendület megtört és az első Transporter után Bulli-nak nevezett modell csupán a hetedik lett a Multivan felszereltségi szintjei közül. A Bulli név amúgy a busz és a szállítójármű – németül Lieferwagen – szavak összeolvasztásából alakult ki és az első szériás Transportert nevezték így. Aki megnézné, milyen is egy eredeti, idén 54 éves VW Bulli, az gyorsan kattintson ide.
Külső
A VW Bulli egy normál méretű Multivan, kétszínű, fehér és kurkuma sárga metál fantázianevű fényezéssel, rengeteg krómmal a külső tükrön, keréken, oldalajtókon, itt-ott apró Bulli emblémákkal. Csinos darab, ötméteres hosszal, tekintélyes, háromméteres tengelytávval és sajnos majdnem kétméteres magassággal, amivel a legtöbb mélygarázsból, parkolóházból azonnal kizárja vele magát az ember. Az 1,9 méteres szélesség – tükrökkel 2,3 méter – nem ennyire zavaró, ezt könnyű megszokni, kezelni. Klasszikus, téglaszerű kisbusz forma, mindkét oldalon elektromosan mozgatott, praktikus tolóajtóval, hátul pedig kevésbé praktikus, mázsás, kézzel kezelendő felnyíló ajtóval. Lehet rajta vitatkozni, hogy melyik a jobb, én a kétfelé, oldalra nyíló ajtókat többre tartom, kisebb helyet igényelnek szűk parkolóhelyen, és könnyebb vele púposra pakolni a csomagtartót. A felfelé nyíló viszont rengeteg helyet foglal, cserébe esőben rámolva nem ázunk csatakosra.
A középső csík jobbra-balra húzogatásával lehet a régi és az új Bulli között váltogatni. A két fenék ne tévesszen meg senkit, van az autóknak elejük is:
Belső
A Bulli hétszemélyes, elöl kettő, a második sorban szintén kettő, de a menetiránynak háttal is fordítható ülés található, leghátul pedig egy háromszemélyes pad zárja a sort. Mindegyik hátsó ülés sínen tologatható előre-hátra, hajtható össze, a középső sor ülései pedig két mozdulattal gyereküléssé alakíthatóak. Egyikkel az ülőlapot lehet megemelni, a másik mozdulattal pedig az oldalsó fejtámaszt lehet rápattintani a felnőtt fejtámla pálcikáira, aztán a gyári övvel lehet bekötni a gyereket. Nyilván egészen kis gyerekeknek ez kevés, de nagyobbaknak, különösen hosszú úton, baromi kényelmes ez a megoldás, a gyár 15-36 kg közti testtömeghez, legfeljebb 1,50 m testmagasságig ajánlja. A szüleiknek meg még inkább kényelmes, hiszen használaton kívül nem kell tetriszezni a nyűggé váló gyerekülésekkel.
Csinos a bőrkabátba bujtatott, fehér cérnával varrt kormány
Padlóját famintájú linóleum díszíti, az ülőfelületen szerencsétlen módon kényes világos bőrrel kárpitozott ülések kényelmesek, különösen a dupla karfával ellátottak – ilyen a vezetőé is – parádésak. A helykínálat nagyvonalú, nehéz lenne bármibe belekötni, de ez nem meglepő, mégis csak egy buszban ülünk. Berendezése a megszokott VW-es építőelemekből áll össze, a hangulat személyautós. Nem kemény, haszonjárműves műanyagok, hanem zömében finom anyagok, szép kidolgozás várja a vezetőt és az utasokat. A középkonzolon nagy méretű kijelző trónol, körülötte zongoralakk felület gyűjti a porszemeket, ujjlenyomatokat. A kormányt és a váltó bőrözését fehér cérnával varrták, vannak matt ezüst betétek, és tengernyi gomb. Műszerfala hagyományos, két, nagy méretű analóg műszer között kis színes kijelzőből áll, talán ez a busz legkevésbé puccos részlete.
Ágy, asztal, már csak egy tévé kéne bele
Tárolórekeszből annyi van, hogy még a teszthét utolsó napján is találtam újat. Elöl dupla kesztyűtartó, a középkonzolból kinyitható pohár- és palacktartók, illetve az ajtó hatalmas zsebeiben is elfér kétnapi hideg élelem. Rengeteg hely van még a hátsó ülések alatt is, ahol fiókokba lehet pakolni. Ha ez se lenne elég, akkor a szintén sínen tologatható összehajtható asztal aljába újabb halom cuccot lehet elrejteni. Az asztal ugyan jópofa dolog, de csak álló helyzetben illik használni. Hátul még árnyékolók és korlátozottan használható – csak a vékony fejű villásdugót fogadja az aljzat, átlagos laptoptöltő földelt dugóját nem – 230 voltos csatlakozó is található a 12 voltos aljzatok mellett.
Pár mozdulattal alakítható gyereküléssé a második sor két ülése
A tetőben található gombokkal a hátsó utasok maguk is állíthatják a klímát, és jutott a tetőbe lámpa is gazdagon. Más kérdés, hogy a filléres, csekély erejű, de bántóan kékes árnyalatú fény távol áll az élvezhetőtől. Csomagtartója a hátsó ülések beállításától függően lehet jelképes méretű, vagy mindent elnyelő csarnok. A csomagtérajtó metrókapaszkodó-szerű kapaszkodója, aminél fogva le lehet csukni a baromi nehéz ajtót, az rémesen csöves ebben a környezetben. Igazából azt se értem, közel 30 millióért miért kell csapkodni a hátsó ajtót.
Óriási és baromi nehéz a csomagtérajtó
Technika
A Multivan 150 és 204 lóerős dízelmotorral is rendelhető, első-, illetve összkerékhajtással. A tesztautóban az erősebb, 1968 köbcentis motor dolgozott, automatikus, duplakuplungos DSG váltóval, Haldex-kuplungos összkerékhajtással, zárható hátsó differenciálművel. Utóbbi ne tévesszen meg senkit, ez nem terepjáró, legfeljebb behavazott utakon veszi majd hasznát a tulajdonos. Van ám másik izgalmas, ebben a kategóriában ritka gomb is az autóban, ez pedig az adaptív lengéscsillapítókat állítja sportos vagy komfortos üzemmódba, igény szerint.
Csendes és erős a 204 lóerős dízelmotor. Sajnos szomjas is
Vezetés
Multivant vezetni alapvetően jó dolog. Magasról nézi a vezető a forgalmat, a nagy tükrökből szépen belátható az autón kívüli világ, és a sok, nagy üveg miatt minimálisak a holtterek. 204 lóerős motorja bőven elég ehhez a mérethez, tömeghez, a DSG váltó gyors, csupán néha viselkedik idegesítően, amikor bizonytalanul jósolja meg, hogy mit is akarunk tőle. Városban, ahol néha gyors reakcióra van szükség egy-egy besorolásnál, főútra kihajtásnál, ott praktikus kikapcsolni a start stop rendszert, mert különben az autó képtelen azonnal elindulni, amikor kell. Kormányzása nem túl életteli, de ne feledjük, ez egy személyszállító kisbusz. Fordulóköre viszont vállalható, mezei személyautós rutinnal is biztonsággal lehet vele közlekedni, szűkebb helyeken is.
Zárható hátsó differenciálmű és lejtmenetvezérlő egy kisbuszban
Futóműve kényelmes, a hosszú tengelytávnak hála finoman, simán siklik át a silányabb úton is, de a mélyebb, pontszerű úthibák, fekvőrendőrök azért megrázóak lehetnek. A VW Bulliban a legnagyobb vezetési élményt az nyújtja, hogy sok jó emberrel lehet megtömni az utasterét. Illetve végtelennek látszó utakat is fáradtság és nyomorgás nélkül lehet benne letudni, miközben a menetzaj sem öli meg a társasági életet. Egyedül a 11,4 literes, főként városban autózva elért átlagfogyasztás tűnik kissé soknak.
Fiókok, rekeszek mindenhol
