Függőcsapszeges futóművet napjainkban a nagy teljesítményű, sportos elsőkerék-hajtású típusok esetén alkalmaznak. Volt már például az előző generációs Honda Civicben. „A dupla-függőcsapszeges első felfüggesztéssel a csonkállvány nem közvetlenül kapcsolódik a rugóstaghoz, mint egy klasszikus MacPherson-felfüggesztés esetében, így elkülöníthetők a funkciók – a csonkállvány a kormányzásért, a lengéscsillapító pedig az útegyenetlenségek kisimításáért felel. A független csonkállvány és a kisebb csapterpesztés előnye, hogy kisebb mélységű felni alkalmazható, ami nagyban csökkenti a kormánytekergető hajtási befolyást gyorsításkor” – írta Rácz Tamás a nemzetközi bemutató után.
A 226 lóerős Mégane II RS-ben már benne volt a MacPherson konstrukció továbbfejlesztésével született, függőcsapszeges néven ismert első kerékfelfüggesztés. Útfekvési szempontból jó volna kettős keresztlengőkaros futóműre cserélni az alapmodellek gólyalábát, ám a mélyen benyúló keresztlengőkarok helyigényéhez nem érné meg újratervezni az autó orrát, többek között új doblemezt gyártani egy eleve drágább futóműhöz.
Ezért használta később a Ford Focus II RS a RevoKnuckle, valamint az Opel Astra J GTC és OPC a HiPerStrut első felfüggesztést. A fő különbség a Mégane RS-éhez hasonló konstrukcióban, hogy nem az egész rugóstag fordul el kormányzáskor, hanem csak a kerékagy. A kormánylegördülési sugár változásával (a rövidebb erőkar miatt) gázadáskor kisebb erő hat a kormánykerékre, így a kerék nem vagy kevésbé rángatja a kormányt, csökken a kormányon a hajtási befolyás, találó angol nevén a torque steer. További előnyként az autó pontosabban irányítható. – tudhattuk meg Szörényi Andrástól, aki idén a legújabb Mégane sportverziót vezethette.