A Közlekedési Múzeum ismét fontos bejelentést tett: megmentett egy Ikarus 396-ost az utókor számára. A busz korábban a Volánbuszé volt, a társaság webcíme még most is látható a szélvédőn. A jármű a ’90-es években nemzetközi járatokon közlekedett az Eurolines színeiben,  a 2000-res évek elején pedig áttették belföldi viszonylatokra, mert már nem felelt meg a Tempo 100-as előírásoknak.

A tavaly leselejtezett, 396.27 típusú autóbuszt 1992-ben hagyta el a gyárkaput és CKA-508-as rendszámmal szállította az utasokat.  Bár Csepel 856.16-os alvázra építettek, hajtásáról LTA 10 B290 típusú, turbófeltöltéses, 8300 köbcentiméteres, Cummins gyártmányú dízelmotor gondoskodik. A 296 lóerős (216 kW) blokk 1124 newtonméteres maximális forgatónyomaték leadására képes, 1300 percenkénti  fordulatszám mellett.  Az erőforráshoz ZF-licenc alapján gyártott 6+1 sebességes Csepel váltó (S6-120U-060-S-249) csatlakozik. Nemcsak a váltó, hanem a hidraulikus szervokormány is a magyar beszállítótól származik (Csepel Bendix 500.00-3620-000).

Csepel-alvázon gurul a Közlekedési Múzeum legújabb szerzeménye 1

A Közlekedési Múzeum régi-új szerzeményei: Ikarus 396.27 (fehér) és az Ikarus EAG E94G ( sárga) csuklós.

A 12 méter hosszú, 2,5 méter széles és 3,68 méter magas jármű 49 fő szállítására alkalmas, csomagterében 11,3 köbméternyi hely áll rendelkezésre. Az autóbusz a nemzetközi viszonylatokhoz illően magas felszereltséggel rendelkezett: utas- és vezetőtéri légkondicionálóval, audió-videó rendszerrel, WC-vel is felszerelték, továbbá az oldalablakoknál lehúzható napellenzőket is beépítettek annak érdekében, hogy ne melegedjen fel túlságosan az utastér. A járművet emellett a buszsofőr számára kialakított hálóhellyel is ellátták.

Az Ikarus 300-as modellcsalád tervezését már az 1970-es években megkezdték, ekkor vált szét a városi és távolsági buszok gyártása. A széria önhordó kivitelei nagyobb részben a székesfehérvári gyárban készültek, melyek formatervét Őrsi Ferenc alkotta meg. Ezzel párhuzamosan a mátyásföldi Ikarus Egyedi Gyáregységben – a későbbi Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft.-ben – Torma Lajos vezetésével 1984-ben megindult a 300-as autóbusz karosszériák fejlesztése Scania és Volvo alvázon a svéd piacra, majd hazai alvázon belföldre is. Az Ikarus 300-asokból többek között tárgyalóbuszok is készültek, de kicsiben Matchboxként is meg lehetett őket vásárolni.

Csepel-alvázon gurul a Közlekedési Múzeum legújabb szerzeménye 2

Az ülésekről a jellegzetes „volánbuszos kárpit” köszön vissza.

Az Ikarus 396.27-est kifejezetten a magyar piac elvárásainak megfelelően fejlesztették ki 1990-ben. Ez az altípus 1991-ben, a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatkozott be a nagyközönségnek. Idehaza a Volánok mellett a BKV, az IBUSZ, VPOP és a Ferencvárosi Torna Club is vásárolt ebből a típusból. Emellett még exportra is jutott belőle, hiszen Oroszországból, Csehszlovákiából, Bulgáriából és Ukrajnából is rendeltek ilyen autóbuszt.

Örvendetes tény, hogy az utóbbi időben egyre több 300-as szériába tartozó Ikarus menekül meg az enyészettől. Fungék például egy közel 30 éves, Scania-alvázas 396-ost szereztek be Olaszországból, emellett egy egykoron állami kötelékekbe tartozó 350.08-ast is kicsinosítottak. A most megmentett Ikarus 396.27-est a Közlekedési Múzeum állandó kiállításain is meg lehet majd tekinteni.

Fotók: Közlekedési Múzeum