A Ferrari egészen sokáig dolgozott karosszériás cégekkel, melyek közül talán a legismertebb kapcsolata a Pininfarinával volt. Enzo Ferrari a márka hajnalán sok céggel kötött kapcsolatot, ami nem volt ritka azokban az időkben, amikor az autógyártók leginkább az alapokat adták az kocsikhoz. Mikor készen lett a létraváz és a rádobott hajtáslánc, akkor az ügyfelek maguk dönthették el, hogy az adott modell melyik tervezőcég gúnyáját hordja magán.
A 195 Internek ebből a szempontból különösen sok megjelenési formája lett, hiszen a Vignale sokat dolgozott az alapokra, ahogyan a Touring is. A Motto egy darabot készített, a Ghia pedig 11 példányt, melyekből az egyik most éppen eladósorba kerül. Ez a piros darab látható a képeken is, természetesen tökéletesre restaurált formában.
A 195 Inter orrában a korszakból jól ismert Colombo V12-es motor dolgozik 2341 köbcentis változatban, három Weber 36DCF karbival, 130 lóerős teljesítménnyel. A Ghia karosszériás Ferrari 195 Intert 1950-ben vette át első tulajdonosa, a Monzában élő Alfonso Scimé, aki nyolc éven át élvezte az autót. Az eredeti állapotában azonban nem találta elég egyedinek, ezért új sárvédőket, fényszórókat, valamint más hűtőrácsot és új lökhárítókat kapott az autó. Ez még mindig nem volt elég, ezért a C oszlopot is átalakították a vevő kedvéért. 1958 nyarán egy milánói kereskedés vette át az autót. Később az Egyesült Államokba került, ahol egészen sok időt töltött, itt kapott átfogó restaurálást és nyerte el mai formáját. Pár évvel ezelőtt került át Hongkongba, ahonnan pedig Monacóba utazik. Itt keresnek ugyanis új gazdát az autónak, természetesen aukción.
Becsült árat még nem adtak meg a kicsattanóan szép állapotú 195 Interre, de ahogyan a régi, ritka Ferrarikat ismerjük, csodálkoznánk, ha kevesebb mint 1 millió dollárt kínálna érte bárki is.
