Az írást ihlető kis színes hírére a kiadó nagy közösségi terében kallódó 1991-es Rekordok Könyvében akadtam rá évekkel ezelőtt. Mindössze pár szűkszavú sorból állt a bejegyzés, a 302. oldalon, a Magyar rekordok között.

A leghosszabb vezetés

„Tar Bálin (BKV) 1989. aug. 21-től a Hungaroringen Ikarus-415 típusú autóbuszon folyamatosan 50 órán át vezetett. Ezzel egy korábbi, 30,5 órás csúcsot döntött meg, melyet 1988-ban egy Volán-pilóta állított fel.”

Akárcsak sok bejegyzéskezdemény, ez is elkallódott, de mindig ott volt a gondolat, jó lenne felgöngyölíteni, videót szerezni a rekordokról, a Hungaroring aszfaltján csikorgó gumikkal száguldó Ikarusról. Mégis egy érdekes hazai rekordról van szó, magyar busszal, némileg a Vanishing point című film szellemében. A nava.hu videós archívuma adta meg ehhez a heuréka pillanatot, a gyártó különleges sínautói után kutatva futottam bele ebbe a másfél perces hírbe.

Riport az első rekordbeállításról! Csikorgó gumik, némi információ a körülményekről, valódi kincs a témában. „Kovács Gábor az egyfolytában vezetés kategóriájában szeretne felállítani egyéni csúcsot. Egy Ikarus autóbusszal folyamatosan, harminc órán át körözne a Hungaroringen. – A kísérlet részleteiről, az étkezésről, segítők feladatairól nyilatkozik Kovács Gábor. – A Varázs Garázs SE az Ikarus Gyár támogatásával egy hetvenkétezer kilométeres világkörüli útra készül.”

Az 1991-es könyv alapján tudjuk, hogy ez volt az első rekord, amit 1989-ben Tar Bálint megdöntött, és a fellelhető digitális archívumoknak hála erről is akad egy korabeli hír, méghozzá a Pest Megyei Hírlap egyik augusztusi számában.

„Sohasem látott vllágcsúcskísérlet helyszíne tegnaptól a mogyoródi betonszalag, a Hungaroring. Hétfőn délelőtt l tízkor ült be 15-ös jelzésű autóbuszába Tar Bálint, a Budapesti Közlekedési Vállalat sofőrje. Célja, hogy megjavítsa a folyamatos autóbuszvezetés eddigi, 30,5 órás világcsúcsát.

Tar
Bálint 40 órán keresztül köröz majd Ikarus 415 típusú járművével, és előzetes számítások szerint mintegy 2500 km-t fog megtenni. A világcsúcs csak akkor kerül be a Guinness-féle rekordok könyvébe, ha az autóbuszvezető egyetlen pillanatra sem áll meg, s mind saját, mind járműve „üzemanyagtöltéséről” mozgás közben gondoskodik.”

A vállalkozó szellemű sofőr főpróbája sikeres volt, akkor 42 órát töltött ébren, ebből 36-ot autóbusza volánja gött ülve. A nagy vállalkozást a BKV szervezte, a Mo-gürt és a nyugatnémet Woith cég támogatta.

A mai, biztonságot szem előtt tartó, sofőröket szigorú pihenőre kötelező szabályozás mellett érthető, hogy ezek a rekordok miért nem kerültek megdöntésre a későbbiekben, és miért nincs hasonló próbálkozás.