Szinte havonta akad egy-egy ilyen, pár ezer kilométert futott, örökké garázsban álló autó Oroszországban. A történet szinte minden esetben hasonló, vidéki család vágyott kincse a szóban forgó kocsi, ami mellett épp akad valami más, épkézláb jármű. Így inkább azt nyüstölik, de amúgy sem mennek soha messzire, a tisztelt családi kincs pedig megmarad ünneplő, templomba járó darabnak.
Ez a Moszkvics is ilyen életmódnak köszönheti kicsattanó egészségét, 1978 elején vásárolták, és a rövid kirándulásoktól eltekintve száraz garázsban állt. Még mindig gyári gumikon fut, és kék színe is alig fakult.
Alapjaiban ez az autótípus egészen a kilencvenes évekig tovább élt, kevésbé díszes karosszériával, a fecskefarkaktól régen megfosztva, Moszkvics 2140 néven. Volt belőle kombi és áruszállító változat is, dobozos vagy platós kivitelben.
A rossz nyelvek szerint a Moszkvics erőforrását nem volt bonyolult kifejleszteni, mivel szovjetes lendülettel a BMW 1500 motorjáról koppintották az egészet.
Ha ez a híresztelés igaz, akkor a moszkvai autógyár nagyon jó mintát választott, hiszen a bajor négyhengeres a világszínvonalat képviselte. A szovjet fővárosról elnevezett modell eredendően a vidék kocsija volt, amely nem rezel be a sártól, bírja a mezőt, a laprugós, merev hátsó tengellyel a túlterhelést is.
