Nyárra nincs jobb autó a Mini Cabriónál!

Igazából nincs itt semmi látnivaló: az enyhe frissítésen átesett Mini Cabrio lényegében pont olyan, mint az első 2015-ös harmadik generációs modell volt, majdnem pont olyan, mint a második generáció volt 2007-ben és persze nagyjában-egészében olyan, mint a legelső új Mini volt 2000-ben, valamint felsejlik benne az ős-Mini cabrió is, csaknem hatvan évvel ezelőttről. Szóval ez egy Mini Cabrió, na, csak éppen a legújabb.

Méretek: 3821x1727x1415 mm

Jók az arányai, a sarkokban lévő kerekekkel ez a Mini is gokartosan vezethető

Ha mégis elemezni kéne a dizájnt, akkor amit nagyon kiemelnék, azok a fantasztikus brit zászlós motívumok ezen a, ne feledjük, német autón (a hátsó lámpatestben és a tető extraáras nyomott mintázatában), díjaznám a Cooper S-es sportosításokat is (dupla kipufogó, kopoltyúk, kötényke), viszont lehúznám a menetjelző fényeket. Én nem tudom, hogy a BMW-k Angel Eye-motívumát akarták-e lefelezve megvillantani egyfajta utalásképpen a dizájnerek ezzel a két nagy fénygyűrűvel, de hogy szegény Mininek ettől tág pupillájú, merev tekintetű, kicsit kómába esett szerencsétlen arca lesz, az biztos. Valamit javít a helyzeten, ha indexelünk, ilyenkor a fehér fénygyűrű sárgára váltogat, ami vicces:

Fura most megkülönböztetni a külsőt és a belsőt, a Mini Cabrióban eléggé összemosódik a kettő, de hát így szoktuk tagolni a tesztjeinket, maradjunk is ennél. Szóval: arasznyival négy méter alatt, 2,5 méter alatti tengelytávon lenyitható tetővel igazán művészet akkora és olyan jól használható belső teret összehozni, mint ahogy a Mininek sikerült. Beültem magam mögé hátra, és nem haltam meg – mondjuk az igaz, hogy 181 centivel és bő száz kilóval azért nem lett volna kényelmes magam előtt ülni vezetés közben. De 175 centiig talán befér többé-kevésbé kényelmesen négy ember, 170 centiig meg biztos, a két felnőtt-két gyerek felállás pedig nagykamasz korig realitás. Pár évre akár négyfős családi autóként is el tudok képzelni egy Mini Cabriót. Vonóhoroggal…

A csomagtartó persze pici, de az a 215 liter jól pakolható, egy rafinált hátsóablak-emelő mechanikának köszönhető könnyen hozzáférhető az üreg, az meg nagyon vicces, hogy a kihajtott raktérfedélre 70 kilóig rá is lehet ülni.

Négy átlagos, mondjuk 175 centis felnőtt szűkösen, de elfér a kocsiban

A csomagtér a kocsi méretéhez, jellegéhez képest nem is kicsi: 215 literes

Az anyagminőség, az általános hangulat minden Miniben valamiféle nagyon kellemes ötvözete a hippis bohókának és a prémiumnak. Ebben is, és a tesztautóban különösen feldobta a hangulatot az elegáns bőr ülőgarnitúra. Az első ülések támlájának döntése ugyan kényelmetlen a karos-hanyattesős mechanikával, de ezt kompenzálja a kihúzható combtámasz, ami ilyen kis autóban még prémiumban is ritkaság.

A kabriós életérzés a Miniben szinte tökéletes. A szélvédő nincs nagyon elöl, a kerete nem emelkedik az égbe, nincs szabadságérzet-romboló háromszögablak vagy bukókeret. Az egyetlen pici probléma a hátul túl magasra tornyozódó vászon, ami a belső tükör használhatóságát rontja egy kicsit, de nem vészes. A tetőt motor mozgatja, fél perc alatt (és 40 km/h-nál nem gyorsabban) nyílik-záródik. A Mini Cabrio érdekessége, hogy ha nem óhajtunk kabriózni, de egy kis fuvallat azért jólesne fentről, akkor a felhúzott vászontetőn tetőablakot nyithatunk. Ilyet semmilyen más kabrión nem láttam eddig, valószínűleg azért, mert nem is tud ilyet más.

A Mini Cooper S műszaki tartalma a BMW keresztmotoros rendszere, különösebb izgalmak nélkül. Fronthajtás, négyhengeres, teljesen változó vezérlésű turbómotorral, hétfokozatú dupla kuplungos váltóval. A fedélzeti elektronika, a vezetéstámogató rendszerek szintén a BMW-kből ismert cuccok, a szokásos MINI-s különbségekkel, például hogy az i-Drive tárcsa a menü pontjai között nem balról jobbra, hanem jobbról balra tekerve váltogat fentről lefelé irányban (remélem, érthető voltam).

A kétliteres turbómotor erős, de a gázreakció lassú

Apróság, de 2018-ban egy prémiumautónál fura: a követőradaros tempomat 20 km/h sebesség alatt kikapcsol, dugóban araszoláskor nem annyira autonóm a Mini, mint amennyire ma már lehetne.

Kezdjük a Cooper S legnagyobb és kábé egyetlen bajával: a motor gázreakciója idegesítően lassú. Ez már tuti az épp aktuális Euro 6 eredménye és tuti, hogy technológiailag csak egy dolog hozhatna megoldást rá: egy hibrid változat, ami gázadásra azonnal tudna elektromos eredetű nyomatékkal válaszolni.

Ha viszont már mozgásban vagyunk és megugrott kicsit a fordulatszámmérő, a motor is azonnal felzárkózik az általános pörgéshez, amit a Mini többi alkatrésze bármikor képes produkálni. A futómű kemény, feszes, pontos még Comfort állásban is, Sportban pedig végképp gokartos (az adaptív lengéscsillapító 265 ezres extra és megéri). A kormányzás közvetlen, de egy kicsit steril, viszont ezt simán meg lehet bocsátani a kocsinak, mert annyira élénken mozog, hogy amit nem érzünk a tenyerünkkel, érezzük a fenekünkkel, minden irányváltáskor, azonnal.

Ma már egy kicsit kicsi a hosszú átlójú, de keskeny központi kijelző

Az erő cseppet sem veszélyesen sok, a 193 ló a szűk 14 mázsa mellé mindig jól uralható, határon autózva sem veszedelmes, kiszámítható karaktert eredményez. A hétfokozatú dupla kuplungos váltó pedig igazából tökéletes. Villámgyorsak a kapcsolások, a váltó jól érzi, mikor melyik fogaskerekét kell odanyújtani a motornak, a kézi kapcsolások is gyorsak, ráadásul a hetedik fokozat igazi kímélő autópálya-áttétel, 130-nál kétezret sem forog a motor a sztrádán nyugisan gurulva.

Nagyon helyesen a hagyományos, mechanikus kézifékkar is megmaradt a Miniben, így – ha az enyém lenne – a teleket legalább olyan lelkesen várnám ezzel a fronthajtású kis kabrióval, mint a nyarakat.

Vegyes üzemben, sokat gyorsulva padlógázon és sokat kanyarodva igen dinamikusan a Mini Cooper S 7,5 literes átlagfogyasztással fejezte be a tesztet. Ez azért parádés, mert nagyobb, de nem könnyebb, ellenben sokkal unalmasabb benzines autók 40-50 lóerővel kevesebbel is hasonlóan szoktak fogyasztani alattam, hasonló használat mellett.

A műszeregység aprócska, de az aktuális sebességérték számjegyekkel is kiíratható a kis kijelzőre

Elég szűkös jelenleg a kínálat kis, négyüléses kabrióból, úgyhogy tágan értelmezve raktam össze egy rövid konkurencialistát, a Cooper S helyett esetleg alkalmas lehetőségekből. A kis Audi és kis BMW kabrió evidens, a Range Rover pedig azért került ide, mert brit, belül alig nagyobb a Mininél, de még nála is jóval extravagánsabb (és drágább):

A legtriviálisabb új kabrió, a Mazda MX5 nem került be a táblázatba, mert egész más műfaj. Nem csak, mert kétüléses meg mert gyengébb, de nem-prémiumsága miatt is fényévekre fekszik hangulatban, miliőben a Minitől. Mondjuk pont ezért érdekes, hogy a 160 lovas, nagyobb motoros MX5 induló ára alig alacsonyabb a Cooper S-énél: 8,14 millió forint. Az extrák azért drágák, de az induló ár annyira lent van mondjuk egy ponyvás kis BMW-hez képest, hogy a tízmilliós tesztautó már egy 14 millás 220i Cabrióval lenne párhuzamba állítható.

Jó, az igazi versenytársak persze kisebb autók lennének, de jelenleg nincs se nyitható tetős Audi A1, se kabrió A-Merci, se más hasonló kocsi. A fentiek fényében ugye nem gáz, ha leírom erről a tízmilliós kis játékautóról, hogy igazából nem drága, sőt: kifejezetten jó az ár-érték aránya a maga nemében?

Gyönyörűek a részletek, igazi prémiumautó a Mini

Árához képest nagyon sokat ad ez a kis prémiumkabrió, amit jó vezetni, amiben jó ülni, jó érzés megsimogatni, jó vetni rá még egy szerelmes búcsúpillantást, amikor otthagyja az ember a garázsban. Egész csomó vicces, szívderítő kis ötlet van benne, amik meglepő módon szinte soha nem mennek a funkcionalitás rovására sem. És hogy ilyen kis alapterületen még hétköznapi autónak is egész jól használható – a fene se gondolná a sajátságos dizájn és persze a név alapján. Mert ez a MINI már nem is mini egyáltalán, ellenben fene jó kabrió, ha nyitott tetővel veszi meg az ember.

Szavazás