Ha a lovagokról van szó, hajlamosak vagyunk a régmúlt idők vagy különféle mesék szereplőiként azonosítani őket. Holott a kardot, pajzsot, esetleg más harci eszközöket viselő alakok itt járnak köztünk, sőt a hírek szerint egyre többen vannak. A világon egyre népszerűbbek azok lovagi tornák, amelyeket nem pusztán hagyományőrzésből, hanem egyfajta sportként űznek a résztvevők.
Lovag vagy buhurt?
A magyarul buhurtnak nevezett sportnak hazánkban is vannak lelkes művelői. Közülük hatan a Budapesti Történelmi Múzeumban található Gótikus-teremben mutatták be nemrég a bajvívást. Mindez történelmi pillanat volt, amelyre szerkesztőségünk is meghívást kapott, így első sorból nézhettük végig, ahogy megtermett férfiak 30-40 kilogrammos páncélokban ütik-vágják egymást.
Oké, a lovagokat azért ismerjük, ezért ezt könnyen el tudjuk képzelni, de mi az a buhurt? Ez egy francia szó és eredetileg a lovagi tornák egyik számát nevezték így, amikor a harcosok csoportosan küzdöttek meg egymással. Ennek során az ellenséges lovagot megadásra kellett kényszeríteni vagy csak simán fel kellett borítani. A középkori harcosok életében ez volt az a sport, ahol a tompa fegyverek és a barátságos versengés dacára sok komoly, akár halálos sérülés is történt.
A buhurtot mint modern küzdősportot Kelet-Európában élesztették újjá a 90-es években, majd a földrész nyugati felén és a tengerentúlon is elterjedt. Magyarországon 2012-ben alakultak meg az első csapatok. A harcosokat a Magyar Buhurt Szövetség fogja össze, a klubok között a budapesti Ferreus Lupust, a szegedi Hollószárny Lovagrendet, a szolnoki Zolnok Bandériumot és a debreceni Fekete Ló Bandériumot lehet kiemelni. A modern, 21. századi lovagok a legtöbb csapatnál hetente edzenek és a versenyszezonban havonta több közös edzést is tartanak. A legtöbbször a nyári várjátékokon mérkőznek meg, és nemzetközi viadalokon is indulnak.
Fejelni szabad
Bár a buhurt nem hagyományőrzés, a felszerelésnek meg kell felelnie egy-egy történelmi időszaknak, nem lehet vegyíteni a jellemző elemeket vagy eszközöket. A páncéloknak a közönség számára látható helyeken korhűnek kell lenniük, de alattuk viselhető modern protektor. Ha ez nem lenne megengedett, akkor akár végtagtöréssel is végződhetne egy-egy ütközet, mivel a korhű kardokkal, buzogányokkal, fejszékkel és alabárdokkal rendesen lehet pusztítani.
Hozzá kell tenni, hogy ezeknek az egykezes és kétkezes fegyvereknek a súlyát, élét és a hegyek lekerekítését szigorúan szabályozzák, ezért érdemben kevés sérülés történhet. Pedig a harcosok teljes erővel próbálják kiütni vagy földre dönteni az ellenfelüket. Tilos ugyanakkor a tarkó, a lágyék, a térdhajlat támadása, valamint a szúrás, a feszítés, a törés, ütni azonban teljes erőből lehet, akár pajzzsal is, és rúgni, gáncsolni, fejelni is szabad.
Szemtől szembe
A Budapesti Történelmi Múzeumban tartott bemutatón nem kímélték egymást a buhurtok. Először párbajokkal melegítettek be, amelynek során elsősorban a hatékony támadást és védekezést mutatták be a közönség számára. A valódi izgalmak azonban akkor kezdődtek, amikor több lovag esett egymásnak egyszerre. Látszólag ugyanis könnyűnek tűnik felborítani valakit mindenféle felszerelés nélkül, de ezekkel a teljes testet lefedő páncélban egyrészt korlátozódik a harcos látótere, másfelől pedig törekednie kell arra, hogy legalább olyan fürge legyen vasöltözetben, mint mondjuk anélkül.
Egy buhurt harcos érdeklődésemre elárulta, hogy nyáron a folyamatos izzadás miatt az izmok akár be is görcsölhetnek, de még nagyobb gond, hogy a páncél alatt kevesebb levegőhöz jut az ember, tehát egy idő után egyszerűen kifullad. A realitás talaján állva egy-egy komolyabb ütközet maximum 10-20 percig tarthat. Ennyi idő kell ahhoz, hogy valaki megnyerje a csatát, különben olyan komikussá válik, mintha csak a Gyaloggaloppból lépett volna elő.
A rendhagyó lovagi tornát a History csatorna szervezte, amely minden szerdán új részekkel mutatja be a buhurt harcosok életét. Az MMA páncélban című sorozat a kőkemény, full kontakt küzdősportra helyezi a hangsúlyt. Minden epizódban hat-hat versenyző teszi kockára testi épségét a 10 ezer dolláros fődíj reményében egy-egy kiválasztott kor fegyvereivel, így megelevenedik a vikingek, a bizánciak, a skót szabadságharcosok vagy épp a templomos lovagok harcmodora. Ha valaki élőben is szeretne találkozni magyar buhurtokkal, akkor érdemes figyelemmel kísérni valamelyik hazai csapatot, vagy esetleg magát a szövetséget.
Fotók: Aranyi Péter (kiv. legfelső csoportkép: Urbán Tibor)