A Laurent Ballesta tengerkutató és víz alatti fotós vezette kutatócsoport négy tagja vasárnap este már családja és barátai körében ünnepelte a teljesítményt az után, hogy három napot egy kanárisárga dekompressziós kamrában töltöttek egy uszályhajón Marseille és Monaco között.
Százhúsz méteres mélységben a nyomás a Föld felszínén tapasztalható nyomás 13-szorosa. Ha fél órára lemerülnek a kutatók ebbe az úgynevezett mezofotikus zónába – ahova a fénynek kevesebb, mint egy százaléka jut csak le -, alapvetően öt órába telne, mire a szükséges dekompressziós állomásokkal ismét elérhetnék a felszínt.
„Azzal, hogy folyamatosan egy olyan kamrában voltunk, amely a 120 méteres mélység nyomását reprodukálta, elkerültük a végeláthatatlan dekompressziós állomások beiktatását. Nem volt a merüléseinknek időkorlátja” – mondta Ballesta.
A kutató négy hetet töltött a 10 négyzetméteres kamrában Antonin Guilbert tengerbiológus, Thibault Rauby búvárinstruktor és Yannick Gentil operatőr társaságában. A speciális kamrarendszer egy uszályon volt, egy hozzákapcsolódó egy négyzetméteres acélkapszulával a kutatók minden nap alig három perc alatt lesüllyedtek 120 méteres mélységre. A kapszulában napi 8 órát töltöttek, eközben kutatásokat és kísérleteket végeztek.
Ebben a mélységben a víz 13 Celsius-fokos, de ilyen nyomás alatt sokkal hidegebbnek tűnik.
Minden nap, amikor visszatértek a felszínre, a nyomás alatt lévő kamrákban tudtak aludni, zuhanyozni, egy kis asztalnál enni. Az ételt egy zsilipkamrán keresztül kapták. A projekt idején a csapat folyamatosan kapcsolatban volt a külvilággal.
Balleste több ezernyi felvételt készített 120 méteres mélységben.
„Mindannyian ugyanazon a bolygón élünk, de ezen belül számos külön világ létezik. Nekünk megadatott a lehetőség, hogy felfedezzünk egy másik világot” – mondta a tudós. Hozzátette: szinte minden merülés alkalmával lefilmeztek vagy lefotóztak egy olyan fajt, amelyet sohasem sikerült még megfigyelni saját környezetében, élve.
