Sharon Tate kegyetlen meggyilkolása új fejezetet nyitott Hollywood és Amerika történetében. A mészárlás ötvenedik évfordulójának közeledtével újabb és újabb könyvek jelennek meg, újabb és újabb filmeket mutatnak be, köztük Quentin Tarantino sztárparádés kilencedik alkotását, a Volt egyszer egy Hollywoodot, hogy több évtized után végre magyarázatot találjanak a vérfürdőre, amely egy csapásra véget vetett a hippikorszak romantikájának.
Charles Manson egy leányanya fiaként látta meg a napvilágot. Gyerekkorában ismerősök, családtagok, javítóintézetek, börtönök között hányódott. Egy alkalommal az anyja eladta egy korsó sörért. Húszas éveiben kétszer is megnősült, fia is született.
Berkeley-ben, majd San Franciscóban csatangolt, ahol rengeteg szabad életmódra vágyó fiatal fordult meg akkoriban. Megtanulta befolyásolni környezetét, kis csapatot gyűjtött maga köré, főleg lányokat, droggal, szexszel, elszigeteléssel kötötte őket magához. A tízes éveik végén, húszas éveik elején járó, fehér középosztálybeli lányok pedig szó nélkül megtették, amire kérte őket.
A börtönben megtanult gitározni, arról ábrándozott, hogy híres zenész lesz, ezért 1968-ban csapatával Los Angeles felé vette útját, hogy kapcsolatokat keressen, hogy részesüljön a hippimozgalom mámorából, melyet Timothy Leary pszichedelikus tapasztalatokra utaló jelszava fémjelzett: „Turn on, tune in, drop out!” – azaz: Kapcsolj be, hangolódj rá, lépj ki! Az 1960-as évek laza viselkedési kódexének megfelelően a hippik a hollywoodi hírességekkel elegyedtek. Charles Mansonnak így alkalma nyílott barátságot kötni Dennis Wilsonnal, a Beach Boys dobosával, majd rajta keresztül Terry Melcherrel, Doris Day fiával, valamint Candice Bergen modell-színésznővel.
Végül egy Los Angeleshez közeli ranchen ütöttek tanyát, ahol gyakran forgattak westernfilmeket. Itt teljesedett ki Manson szuggesztív kontrollja a bandatagok felett, akik nem hordhattak szemüveget, órát és pénzt sem tarthattak maguknál. Először a fiúk étkeztek, majd a kutyák, légvégül a lányok. Hosszú prédikációkat tartott az emberiség múltjáról, jelenéről és jövőjéről, majd felvázolta teóriáját a hamarosan bekövetkező apokaliptikus faji háborúról, amelynek – a Beatles egyik számának címét kölcsönvéve – a Helter Skelter (zűrzavar) nevet adta. Azt tanította, hogy a fajok harca elkerülhetetlen.
Amikor a feketék átveszik az uralmat, a fehérek barlangokba rejtőznek majd. A Manson család a megfelelő időben bújik elő, hogy a társadalom élére emelkedjen.
Időközben meglazultak kapcsolatai a hollywoodi hírességekkel és a zenei világgal, ráébredt, hogy sem Wilson, sem Melcher nem fogja úgy támogatni, ahogy elképzelte. (A Beach Boys egyébként feldolgozta Manson egyik számát, a Ceased to Existet.) Lassan elérkezettnek látta az időt, hogy elindítsa a Helter Skeltert. A magát Jézus Krisztus és a Sátán megtestesülésének gondoló, sértett és bosszút szomjazó Manson vélhetőleg azért választotta a gyilkosság helyszínéül Roman Polanski villáját, mert az épület előző lakója Melcher volt.
1969. augusztus 9-én a Manson-banda tagjai, Tex Watson, Patricia Krenwinkel, Susan Atkins és Linda Kasabian a villához hajtottak. A rendező nem volt otthon, éppen egyik filmjén dolgozott. A nyolc hónapos terhes Tate, aki már szerepelt néhány emlékezetesebb filmben, és akit 1968-ban Golden Globe-díjra is jelöltek, otthon időzött barátaival, az ünnepelt férfifodrásszal, korábbi partnerével, Jay Sebringgel, a Folger Coffee Company örökösnőjével, Abigail Folgerrel és annak szerelmével, Voytek Frykowski forgatókönyvíróval.
Mindannyiukkal Watson, Krenwinkel és Atkins végzett, csakúgy, mint Steven Parenttel, egy tizennyolc éves fiúval, aki a ház gondnokához érkezett látogatóba, és éppen a kocsifelhajtóról gördült volna ki, amikor agyonlőtték. A várandós Tate hiába könyörgött az életéért, az alig húszesztendős Atkins addig szurkálta, amíg csak volt benne élet, sőt még utána is. Vérébe mártott törölközővel a disznó szót mázolta az ajtóra.
A következő éjszaka ugyanez a csapat, valamint Leslie van Houten és maga Manson is útnak indult, hogy még több gyilkosságot kövessen el, bár Manson tevőlegesen nem vett részt a mészárlásokban.
Leno LaBianca, egy szupermarket tulajdonosa és felesége, Rosemary voltak a következő áldozatok. Több órás Los Angeles-i kocsikázás után véletlenszerűen választották ki őket. Rettenetes halált haltak, a férj hasába a háború szót is belehasították, a hűtőszekrényre pedig a rosszul betűzött Helter Skelter szavakat pingálták. A gyilkosságok mérlege: hat áldozat, 169 késszúrás. A klán négy tagját, akik a gyilkosságokat elkövették, valamint a felbujtó Mansont halálra ítélték; az ítéletet később életfogytiglanra változtatták.
Manson 2017. november 19-én természetes halállal halt meg a rácsok mögött. Atkins 2009-ben, hatvanegy évesen rákban halt meg a börtönben. Watson, Krenwinkel és Van Houten jelenleg is rács mögött van.
