Hogy a mai képességeit tekintve alig egy-két évtizedes LED-technológia fejlettebb, hatékonyabb és tartósabb fényforrásokat hozott a háztartásokba és az autóiparba, mint a 150 éves izzószálas megoldás, nem kérdés. A kérdés, amit ebben a cikkben taglalunk, hogy a régebbi vagy kevésbé korszerű autóban mit szabad LED-esre cserélni és mit nem.
A kérdés elég bonyolult, nagyrészt azért, mert a jogszabályi környezet ugyancsak lemaradt a valóságtól. A gépjármű-üzembentartás hazai Bibliája, a 6/1990-es KÖHÉM rendelet témánkat illetően egyik legfontosabb mondata például így szól: „A világító és a fényjelző berendezésekben csak a berendezés típusára előírt műszaki jellemzőkkel rendelkező izzólámpát szabad használni.” (37. § 4. pont) IZZÓLÁMPÁT?
Szóval alighanem jobban járunk, ha a jogszabály betűjének kicikizése helyett maradunk azoknál a gyakorlatias, műszaki vizsgahelyek által is megerősített tanácsoknál, amiket betartva biztosan nem lesz problémánk a kocsival. Kezdjük azzal, amit szabad! Az utastérben, csomagtérben lévő beltér-megvilágító lámpákra vonatkozóan nincs szigorú előírás, itt a lényeg, hogy a fényforrás fehér vagy kadmiumsárga fényt állítson elő. (Ez a rendelkezés a KÖHÉM-rendeletben a mai nap is hatályos, akkor is, ha tele a piac változtatható színű hangulatvilágítással!) Vagyis a SOFITA-izzók vagy a műszerfal-megvilágítás fényforrásai minden további nélkül cserélhetők LED-re, ha találunk megfelelő, a foglalatba illeszkedő helyettesítő modellt a piacon.
A kiegészítő lámpák, munkalámpák, ködlámpák, utólag felszerelt menetjelző lámpák szintén lehetnek LED-esek, ha a felszereléssel és az elhelyezéssel betartjuk az előírásokat. A menetjelző lámpák és ködfényszórók távolságát, működésük módját nagyon pontosan meghatározzák a szabályok, ezért mindenképp érdemes neves gyártó Európában bevizsgált és engedélyezett termékét megvásárolni és profi műhelyben felszereltetni, beköttetni. Az egyéb fényforrások esetében pedig általános szabály, hogy a forgalomban nem bocsáthatnak ki és nem verhetnek vissza fényt, így a szúrófényeket, terepjárós munkalámpákat hivatalosan a hétköznapi autózás során le kell(ene) takarni.
És ezzel vége is a sornak. Pedig az indexben, féklámpában, reflektorban jól érvényesülne a LED-fényforrások egyik előnye, miszerint sokkal gyorsabban reagálnak a kapcsolásra, mint a lassan felizzó wolframszál. Egy közlekedési veszélyhelyzetben akár jelentősége lehet azoknak a századmásodperceknek is, amit ez a különbség jelent egy féklámpa-felvillanásnál vagy a fénykürt működtetésénél. De ezeket a fényforrásokat tilos LED-esíteni. Pontosabban nem tilos, csak szabályosan nem lehet.
Elvileg ugyan az autó összes gyári, üzemi izzóját le lehetne cserélni utólag a kereskedelmi forgalomban kapható, engedélyezett LED-ekre, ha léteznének ilyenek. De nem léteznek. Az összes tompítottat, reflektort, H1, H4, H7 és egyéb jelzésű fényforrást helyettesíteni képes, úgynevezett „retrofit”, vagyis hagyományos foglalatra tervezett LED-lámpák csomagolásán feltüntetik, hogy közúti forgalomban nem használható, ezeken a termékeken nem szerepel az „E” jelzés. Persze más kérdés, hogy aztán valójában hogy is használják ezeket a vevők.
Ez a helyzet a jövőben valószínűleg változni fog. Hiszen a harmadik féklámpát is még tiltotta a hivatalos szabályozás, amikor megjelentek az első olyan autók, amelyeket már gyárilag felszereltek ilyennel. A hátsó ködlámpára is sokáig vonatkozott egy szabály, miszerint csak a jármű bal oldalán szabad elhelyezni – aztán megjelent a Peugeot 206-os, a szabály pedig megváltozott. Ezen példák alapján várható, hogy az autós háttéripar és a szabályozás hamarosan remélhetőleg a LED-ek tekintetében is szinkronba kerül és megjelennek azok a termékek, amelyekkel már legálisan cserélhetjük takarékos, tartós, hatékony új fényforrásra az izzókat az öregebb autókon is.