Az emberiség örök álma volt a repülés, de ember először csak 1783-ban a Montgolfier testvérek hőlégballonjával emelkedett a levegőbe. Levegőnél nehezebb repülőszerkezettel, a saját maga által tervezett siklórepülővel 1891-ben a német Otto Lilienthal hajtott végre elsőként sikeres felszállást. Irányítható, motorral hajtott repülővel elsőként az amerikai Wright fivéreknek sikerült felszállniuk 1903-ban, ettől kezdve felgyorsult a repülés fejlődése. A francia Louis Blériot 1909-ben átrepülte a La Manche-csatornát, 1914-ben Floridában pedig már megindult az első menetrend szerinti repülőjárat is.
Magyarországon az első motoros repülést ugyancsak Blériot hajtotta végre 1909. október 17-én Kisrákoson, nem sokkal utána Kutassy Ágoston volt az első magyar, aki sikeresen emelkedett levegőbe egy külföldi géppel. 1910. január 10-én Adorján János a maga tervezte, hazai gyártmányú repülőgépével hajtott végre sikeres felszállást Rákosmezőn. 1909-ben a Magyar Automobil Club Aviatikai Szakosztályaként megalakult az első magyar repülőegyesület, amely 1910 februárjában Magyar Aero Clubként önállósult és az év végén a Nemzetközi Repülő Szövetség is felvette tagjai sorába. 1911. augusztusban jött létre a Magyar Géprepülők Szövetsége, amely célul tűzte ki az új repülőterek létesítését és a szervezett repülőgép-építés megindítását.
1913-ban Budapesten megalakult a Magyar Repülőgépgyár Rt. (MARE), melyet a következő évben áttelepítettek Albertfalvára, az UFAG néven is működő vállalkozás lett az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb repülőgépgyára. 1914-ben Aszódon létrejött a Lloyd gyár, így az első világháború kitörésekor már két repülőgépgyára volt az országnak. 1916-ban Magyar Általános Gépgyár (MÁG) Mátyásföldön létesített repülőgépüzemet és a Magyar Automobil Rt. (MARTA) aradi telepén is jelentős repülőgépmotor-gyártás folyt. A magyar gyárak az első világháború alatt összesen 2029 repülőgépet készítettek.
A Magyarországot megcsonkító, 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés a hadsereg létszámát 35 ezer főben határozta meg, amelynek repülőgépei sem lehettek. A kormány ezért megkezdte a hadirepülés „polgárosítását”, a repülésügyet a Kereskedelmi Minisztérium hatáskörébe helyezték át, ahol megalakult a II. Légiforgalmi Szakosztály, mint Polgári Légügyi Hatóság. 1920. február 11-én megalapították a Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaságot (Maefort), hogy a megmaradt katonai repülőgépeket, felszereléseket, repülő- és műszaki személyzetet, repülőtereket polgári célokra hasznosítsa.
A társaság tevékenysége sikeresen indult, repülőnapokat, pilótaoktatást szervezett. 1920. május 12-én indította első postajáratát Albertfalváról Szegedre, majd ez év folyamán további rendszeres légiposta járatait Budapest és Szeged, majd Budapest és Szombathely között, a gépek később alkalmanként már utasokat is vittek. A Katonai Szövetségközi Ellenőrző Bizottság 1921-ben feltárta a Maefort titkos katonai tevékenységét, s szinte összes repülőgépét megsemmisítette, valamint 1922 szeptemberéig teljes repülési és repülőgép építési tilalmat rendelt el. Ez megpecsételte az első önálló magyar légiforgalmi társaság sorsát, amely az 1921. december 8-án tartott nyilvános közgyűlésén felszámolta magát.
A repülési tilalom feloldása után, 1922. november 19-én jelentős állami támogatással megalakult a Magyar Légiforgalmi Részvénytársaság (ML Rt.), amely hat ötüléses Fokker F-III-as géppel Bécsbe, majd Belgrádba indított járatokat. Ugyanez év december 22-én alakult meg a német tőkeérdekeltségű Aeroexpress Részvénytársaság, amely hat darabot birtokolt az akkor igen korszerűnek számító Junkers F-13-as gépből, amelyeket úszótalpakkal szerelték fel. A hidroplánok Budapest – Siófok, majd Budapest – Bécs között közlekedtek, emellett sétarepüléseket is végeztek a Duna és a Balaton fölött. A járatok azonban gazdaságtalannak bizonyultak, így a társaság 1926-ban beszüntette működését.
Az ML Rt. 1928 októberében megkezdte elavult flottájának modernizálását, utasszállító gépeket vásárolt Hollandiából, sőt a licenc megvásárlásával a Weiss Manfréd repülőgép és motorgyár is gyártott három Fokker F-VIII típusú repülőgépet az 1931-től Malert nevet viselő légitársaságnak. A cég 1937-től hét darab Junkers JU-52 típusú, már 17 utas befogadására is képes repülőgépet, majd 1938 után Olaszországból öt darab 24 utas szállítására alkalmas Savoia-Marchetti SM 75 típusú repülőgépet vásárolt. A megnövekedett forgalom ellátására a Mátyásföldi Repülőtér már nem volt képes, ezért 1937. június 20-án új nemzetközi repülőteret nyitottak Budaörsön. A Malert 1939-ben napi járatokkal kapcsolta össze Budaörsöt Béccsel, Salzburggal, Berlinnel, Münchennel, Zürichhel, Rómával, Milánóval, Velencével, Krakkóval és Varsóval, másnaponként Belgráddal, Araddal és Bukaresttel. A Trianonban elcsatolt területek egy részének visszakerülése után Kassa, Ungvár, Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Csíkszereda városába is indultak járatok.
1935. Magyarország,Budapest légifotó, előtérben az Üllői út. Magyar gyártású Fokker F-VIIIB típusú utasszállító repülőgép. Forrás: Fortepan/SZENT-ISTVÁNY DEZSŐ
A Malert működésének a második világháború vetett véget, Magyarország hadba lépése után légiflottáját és alkalmazottait hadi szolgálatba állították. A háború végére a gépállomány teljesen megsemmisült, a repülőterek romokban hevertek, így szinte a semmiből kellett újjászervezni a magyar légi közlekedést.
Nyitókép: Fortepan/SZENT-ISTVÁNY DEZSŐ
