1941-ben és 1942-ben a német seregek egészen mélyre nyomultak a Szovjetunióba. A birodalom vezetésének félelme nem volt alaptalan, benne volt a pakliban, hogy Hitler emberei akár Moszkvát is elérhetik. A fővárost 1941 októberében elhagyták a Kommunista Párt elöljárói, és eldöntötték, hogy Szamara lesz a második közigazgatási központ.
A Moszkvától ezer kilométerre délkeletre fekvő városban oldották volna meg Sztálin elszállásolását is. Védelmére hét emelet mély bunkert építettek 1942 februárja és októbere között. Nyolc hónap alatt 2900 munkás és 800, a moszkvai metró építésén is dolgozó mérnök 25 ezer köbméter földet mozgatott meg, és 5000 köbméter betonnal töltötték ki a 37 méter mély óvóhelyet. Az építkezés vezetői az egyik fővárosi metróállomásból merítettek ötleteket amikor megtervezték a bunkert, így akár azt is mondhatjuk, hogy a a bunker gyakorlatilag egy függőleges metróalagút.
A dolgozók sok esetben éjszaka is dolgoztak, a legtöbb munkát ekkor tudták biztonságosan elvégezni. Az építkezésről egyetlen munkás sem beszélhetett a nyilvánosság előtt, titokban kellett tartaniuk, mire is készül a szovjet vezetés. A bunkert 1943. január 6-án helyezték üzembe. Egy társasház alagsorából nyiló kis ajtón át lehetett megközelíteni. Arról nem szólnak a hírek, hogy Sztálin valaha is levonult-e a mélybe az ellenség elől, de lánya, Szvetlana a légicsapások során ide menekült.
A mélyben található épületet úgy tervezték, hogy kibírjon egy 2000 tonnányi TNT erejével felérő robbanást is. A központi egységet 4 méter beton, 23 méter föld és homokréteg borította, így elrejtve az ellenséges szemek elől. A bunker energiaellátásáról egy mini-erőmű gondoskodott, többek között a szellőztető rendszer is innen kapott a működéséhez szükséges áramot. Ezek a berendezések a felső szinteken helyezkedtek el, míg az alsó négy szinten dolgozószobák voltak köztük Sztáliné is.
A komplexum 1990 óta már nem üzemel bunkerként, sőt, nyitva áll a civilek előtt is. Az idelátogatók egy, a polgárőrségről szóló kiállítást tekinthetnek meg, miközben bejárhatják az egykori óvóhelyet.