Manapság szerencsés helyzetben vagyunk sajtfogyasztási szempontokból, ugyanis elég egy közeli bevásárlóközpontot meglátogatni ahhoz, hogy számos különféle terméket megkóstolhassunk. A legnépszerűbb fajták közé a lágyabbak tartoznak, de a kemény sajtok kedvelői is találhatnak ízlésüknek megfelelő tejtermékeket. Az alábbi sajt azonban még a legkeményebb parmezánokon edződött fogyasztókon is kifoghat.
Nepálban készül a chhurpi nevű sajt, mely a helyiek egyik fontos étele. A hosszúkás formájú ételből létezik egy lágyabb és egy keményebb változat is: előbbi gyakran kerül a nepáli emberek asztalára rizzsel, gombócok töltelékeként vagy akár leves formájában is.
Világszerte híressé azonban a keményebb verzió járt. Készítése során először 24-35 fokra melegítik a jaktejet, majd a visszamaradt írót felforralják, hogy csökkentsék a víztartalmát. A visszamaradó masszát ezután becsomagolják valamilyen textíliába, hogy még szárazabb legyen, de bevett szokás a tűz feletti szárítás is. Ekkor a gyümölcsösebb ízű sajt meg is füstölődik, így még érettebb íze lesz.
Minél több vizet veszít a sajt, annál keményebb lesz. A kész termék a szokásos odafigyelés mellett egy évig is fogyasztható marad, de megfelelő csomagolás esetén húsz évig is megőrzi a minőségét a sajt. Fogyasztása időigényes feladat, ugyanis egy radírgumi méretű darab elfogyasztása is két óráig tarthat. A kőkemény falat a szájban tartva szépen lassan, milliméterről milliméterre puhul fel, miközben folyamatosan érezni lehet a chhurpi különleges ízét.
A sajt magas fehérjetartalmának is köszönhető, hogy a nepáliak már évszázadok óta megélnek a Himalája nem túl barátságos környezetében. A chhurpi az ország egyik nemzeti étele, szinte minden helyi üzletben fillérekért lehet kapni egy-egy kis szeletet.
