Amikor Bíró László 1938-ban szabadalmaztatta a golyóstollat, aligha gondolta, hogy találmányát egy nap a világűrben is használni szeretnék. Az íróeszköz működéséhez azonban elengedhetetlen a gravitáció, így a NASA kénytelen volt egy olyan tollat keresni, melyet a súlytalanságban is lehet használni.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért nem használtak ceruzát, így spórolva a fejlesztési költségeken. A válasz egyszerű: a NASA nem akarta kockáztatni űrhajósai életét azzal, hogy a súlytalanságban repkedő grafitrészecskéket belélegezzék az űrhajósok. Nem mellesleg a grafit képes az áram vezetésére is, a szálló részecskék pedig egy érzékeny elektromos műszerekkel felszerelt munkaközegben komoly problémákat okozhattak volna.
Így nem maradt más választás, egy űrben is használható tollat kellett készíteni. Paul C. Fisher sárgarézből és titán-nitridből készített eszköze 1968-ban, az Apollo-7 fedélzetén bevált, és azóta is minden űrprogram során ilyet használnak. A toll belsejében egy túlnyomásos tintapatron található, mely gravitációban és súlytalanságban is jól működik.
Az űrtechnológiával felszerelt tollat, mely az Apollo-7 fedélzetén is használt eszköz pontos másolata, 85 dollárért (kb. 27 ezer forintért) bárki megvásárolhatja díszdobozos csomagolásban. Ha kifogy a tinta, nem kell új tollat venni, 2200 forintnak megfelelő összegért lehet az íróeszközhöz új patront vásárolni.
