1949. augusztus 2-án született Farkas Bertalan a szabolcsi Gyulaházán. Eredetileg labdarúgónak készült, de miután Nyíregyházán megismerkedett a sportrepüléssel, úgy döntött, hogy pilóta lesz. A kisvárdai Bessenyei György Gimnázium után 1967-től a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán, majd 1970-től a szovjet Repülő Műszaki Főiskolán tanult. 1972-ben lett repülőtiszt, 1977-ben első osztályú vadászrepülő, a pápai repülőtéren szolgált.
A szocialista országok közös űrkutatási programja, az Interkozmosz keretében az 1970-es évek második felében vált lehetővé, hogy a szovjet Szojuz űrhajókon a tagországok egy-egy képviselője is feljusson a világűrbe. Magyarországra a tervek szerint ötödikként, 1979-ben került volna sor, a jelöltek kiválasztási folyamata 1977 tavaszán, a kecskeméti Repülőorvosi Vizsgáló és Kutatóintézetben kezdődött.
Űrhajósnak a már sokrétű szűrésen, kiképzésen átesett vadászrepülőgép-pilóták jelentkezhettek, a hét alkalmas minősítést kapott jelölt közül a magyar és szovjet repülőorvosi bizottság együttes ülésén négyet választott ki. A Moszkvában végzett további vizsgálatok után Farkas Bertalan és Magyari Béla utazhatott családostul kiképzésre a Gagarin Űrhajós Kiképző Központba, népszerű nevén Csillagvárosba, Elek László és Buczkó Imre a kiképzés idején a tartalék szerepét töltötte be.
A világűrbe induló jelöltről a szovjet hatóságok döntöttek. Választásuk már 1978-ban Farkas Bertalanra esett, akit szükség esetén Magyari Béla helyettesített volna, szovjet társaikkal együtt mindkettejüket kiképezték.
Magyari Béla
Az űrutazásra végül a tervezettnél egy évvel később került sor, mert az 1979. áprilisi szovjet-bolgár űrrepülés során a Szojuz-33 űrhajó műszaki hiba miatt nem tudott összekapcsolódni a Szaljut-6 űrállomással. A Szaljut alaplegénységét a szovjet-magyar űrutazásra szánt Szojuz-34 űrhajóval kellett lehozni, és az a döntés született, hogy amíg a hiba okát nem tisztázzák, a következő páros nem szállhat fel.
Farkas Bertalan (alul) és Valerij Kubaszov egy tengeri gyakorlaton
Valerij Kubaszov parancsnok és Farkas Bertalan kutatóűrhajós 1980. május 26-án moszkvai idő szerint 21 óra 20 perckor (magyar idő szerint 20 óra 20 perckor) indult útnak Bajkonurból a Szojuz-36 fedélzetén, Magyarország ezzel a nemzetek sorában hetedikként lépett ki a világűrbe. Az űrhajó május 27-én kapcsolódott össze a Szaljut-6-tal, ahol az április 10-én a Szaljut-35-tel érkezett Leonyid Popov és Valerij Rjumin fogadta őket.
A nemzetközi személyzet egyhetes programjában több, magyar kutatóintézetek által tervezett orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérlet és megfigyelés is szerepelt. Az ezekhez szükséges műszerek mellett. Egy kalocsai mintás konzervdobozban magyar készítésű élelmiszerek is elhagyták a Föld légkörét, sőt, a magyar űrhajós még a tévémacit is magával vitte, az egyik este ő olvasta fel az esti mesét.
Űrhajós szerelésben a tévémaci
A szovjet-magyar űrpáros a Szojuz-35 fedélzetén 1980. június 3-án ért földet Kazahsztánban. Ők voltak az elsők, akiknek a Földre visszaérkezés alatt 45-50 g-s túlterhelést kellett elviselniük. Farkas Bertalan hét napot, 20 órát és 45 percet töltött a kozmoszban, visszaemlékezése szerint leírhatatlan érzés volt meglátni Magyarországot a világűrből.
Közlekedésmérnöki diplomájának megszerzése után az MTA Interkozmosz Tanács kutatócsoportjának munkatársa, mérnök ezredes, 1995-től dandártábornok, a honvédség repülőszemlélő-helyettese volt. 1996-ban légügyi attasé lett az Egyesült Államokban, 1997-ben nyugállományba vonult. A Semmelweis Egyetem tudományos főtanácsadója, a Nemzetközi Űrhajós Szövetségnek megalakulása óta tagja.
Magyar ember rajta kívül csak egy járt az űrben, méghozzá saját pénzéből: az Amerikában élő, a Microsoftnál is dolgozó Charles Simonyi, azaz Simonyi Károly, aki 2007-ben és 2009-ben volt a Nemzetközi Űrállomás ötödik, illetve hetedik űrturista-látogatója.
Charles Simonyi landolása Kazahsztánban, első űrutazása után
