Az olaszországi Sienai Egyetem tudósai vezette kutatócsoport a déli-óceáni György király-szigeten gyűjtött apró élőlényeket egy mohával és zuzmóval borított szigetelőanyag-darabról. Infravörös képalkotó technológiával polisztirolszemcséket (a szigetelő alapanyaga) találtak kicsiny ugróvillások tápcsatornájában.
Ezeket az apró ízeltlábúakat az Antarktisz jéggel nem borított területein a domináns fajok közé sorolják, táplálékuk általában zuzmó és mikroalgák. A Biology Letters tudományos lapban megjelent tanulmány szerzői szerint az ugróvillások szokásos táplálékuk fogyasztása közben eszik meg a műanyagszemcséket.
Úgy vélik, a bélrendszerükben talált szemcsék arra utalnak, hogy a mikroműanyag-szennyezés már „mélyen” beszűrődött az emberi világtól távol eső antarktiszi szárazföldi táplálékláncba.
Ha ezekbe a fajokba már bekerült a mikroműanyag, akkor ott lehet a talajban és bejuthatott az ugróvillásokat fogyasztó ragadozók, az atkák szervezetébe is – mondta Elisa Bergami, a Sienai Egyetem kutatója. Noha az óceánok műanyagszennyezését régóta vizsgálják, keveset tudni arról, hogy mennyi mikroműanyag található a déli-sarkvidéki szárazföldön.
A kutatóbázisok, a katonai létesítmények és a turisták a Déli-Shetland-szigetek részét képező György király-szigetet „az Antarktisz egyik legszennyezettebb régiójává tették” a tudósok szerint. A Tasmaniai Egyetem kutatói áprilisban megjelent tanulmányukban arról írtak, hogy először találtak mikroműanyag-szennyezést antarktiszi jégmintákban.
