Szponzorált tartalom. A cikk a Phytotec Hungária támogatásával készült.
Az aranyeres betegség az emberiség történelmének egyik legjobban dokumentált egészségügyi problémája. Ma már tudjuk, hogy az aranyeres csomók a végbél és a végbélnyílás falában keletkező vénatágulatok, melyek begyulladhatnak, vérezhetnek, megnagyobbodhatnak, néha kifordulnak vagy véralvadék képződhet bennük, és ilyenkor fájdalmassá válnak. Elődeink azonban jóval kevesebbet tudtak a betegségről, és a gyógymódok eszköztára is teljesen más volt, mint manapság.
Az első feljegyzések már az i. e. 1500-as években Mezopotámiában megszülettek. A kínai és az indiai irodalomban azonban valószínűleg már korábban is leírták a betegséget, ám nem ismerjük, hogy ezek pontosan mikor is történtek. A szintén ebből az időszakból származó papiruszok szerint az ókori Egyiptomban akácialevelekből készített főzetet javasoltak a tünetek kezelésére. A hippokratészi gyűjtemény szerint később a görög területeken már a gyűrűzéssel, azaz a duzzadt csomók lekötésével is próbálkoztak az önjelölt gyógyítók.
Ezen a 11. századi angol miniatúrán is megörökítették az aranyér kezelését
A panaszok eredetét ekkoriban sokszor az embereken kívül álló erőkhöz, a démonokhoz és az istenekhez kötötték. A tiszta és lelkiismeretes élet mellett különböző amulettek, kövek és akár szárított varangyok viselése volt javasolt, így tartva távol a gonosz betegségeket. A későbbiekben úgy vélték, a testben lévő folyadékok (vér, verejték, sárga- és fekete epe) szintje okozhat minden betegséget. Ez a nézet egészen az újkorig tartotta is magát, számos problémát ezzel a felfogással igyekeztek megoldani – hol sikeresen, hol nem.
Bal oldalon néhány, az aranyér kezeléséhez használt eszköz, jobbra pedig a tálka, melyben felforrósították őket – több esetben használat előtt
Az aranyérbetegség esetében a vér, a verejték és a fekete epe időszakos túltengését látták a kor gyógyítói, melyen csapolással igyekeztek segíteni. A panaszokat azonban jó jelként értelmezték az emberek: egy német tudós még a 18. században is azt írta, hogy az aranyér a hosszú élet titka. Emiatt sok esetben a cél csak az volt, hogy a fájdalmakat enyhítsék, a teljes problémát nem akarták megoldani a mai szemmel már nyilvánvaló fertőzésveszély ellenére sem.
Az aranyér kauterezése, azaz leégetése, egy 15. századi német fametszeten megörökítve
Az ipari forradalom után az orvoslásban is komoly előrelépések történtek. Az anatómiai ismeretekkel rendelkezők megpróbálták leírni, az emberi test mely elváltozásai okozhatnak aranyeres panaszokat. Mások a külső okokat kutatták, melyek közül több a mai napig megállja a helyét: a kor, a nem, az étkezési szokások, a túlsúly, a terhesség és a semmittevés mellett kockázati tényezőnek minősítették a maszturbációt, a lovaglást, a gyakori vonatozást, az elfenekelést, a túl szűk ruhákat és a terület tisztítását olyan eszközökkel, mint a durva újságpapír. Az új idők új gyógymódokat is hoztak: ismét előtérbe kerültek a gyógynövényes kezelések, de a hideg-meleg ülőfürdő is bevett volt. Voltak radikális módszerek is, mint például az elektrosokk és a rádiumkapszulák használata, melyek inkább károsak, mint gyógyító hatásúak.
Rádiumkapszula Amerikából
Az idők során igen terjedelmessé vált az aranyér irodalma, a 19. században több tudományos munka is napvilágot látott. Az 1817-es francia Enciklopédiában például 227 oldalon át olvashatnak az érdeklődők a témakörről, de a német patológus Rudolph Virchow is 30 oldalon keresztül írt az aranyérről 1863-ban. Kettejük együttes teljesítményét is lekörözte az amerikai William Bodenhamer közel háromszáz oldalas könyvével, melyet csak az aranyérnek szentelt 1884-ben.
Komoly fejlődésen ment tehát keresztül az aranyért gyógyító tudomány. Manapság a probléma kezelésére, illetve megoldására jóval egyszerűbb eszközök állnak rendelkezésünkre, mint akár kétszáz évvel ezelőtt: a székletlágyító készítményektől a tüneteken enyhítő gyógyszereken át az injekciós kezelésig és a műtétig mindegyik a kórlefolyás állapotától függően kínál megfelelő megoldást.
Hirdetés
Telitalálat aranyér ellen! Az aranyér korai tüneteire a hialuronsav és több gyógynövény előnyös hatásait egyesítő Proktis-M termékcsalád hatékony segítség. Klinikai vizsgálatok igazolták a hialuronsav kiemelkedő hidratáló képességét, amely felgyorsítja és javítja a szövet-helyreállítást, sebgyógyulást. A Proktis-M kúp a végbélben, míg a Proktis-M plus kenőcs a végbélnyílás körül jelentkező panaszok enyhítésére, a tünetektől függően akár kombinálva is használható.
Patikában kapható gyógyászati segédeszközök
www.proktis.hu
A KOCKÁZATOKRÓL OLVASSA EL A HASZNÁLATI ÚTMUTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT!
