Semmi nemes nincs a szegénységben. Voltam már szegény is, voltam már gazdag is, de ha választani kellene, mindig az utóbbi mellett döntenék
– hangzik el a Jordan Belfort tőzsdeügynököt megformáló Leonardo di Caprio szájából A Wall Street farkasa című filmben. Persze ezzel a legtöbben így vagyunk – mégis ki az, aki szeretne szegény lenni? Mégis úgy tartja a vitatható mondás, hogy a pénz nem boldogít.
Az ismert közmondást mostantól tudományos érvekkel is cáfolhatjuk, köszönhetően egy tanulmány szerzőinek, akik 1972 és 2016 között összesen 44 198, 30 évnél idősebb embert vizsgáltak meg. A megfigyelés során a szocioökonomikus státuszaik, azaz a bevételt, a végzettséget és a foglalkozást vetették össze boldogsági szintjükkel.
A tanulmány vezető szerzője, Jean Twenge szerint nem kérdés, hogy a pénz boldogít. „A bevételi skála felső részén sem találtunk kevésbé boldog embereket – a több pénz felfelé haladva fokozatosan nagyobb boldogságot eredményez” – mondta. A kutató lehetségesnek tartja, hogy korábban kevésbé volt meghatározó a pénz és a boldogság kapcsolata.
„Az idők során a boldogság egyre jobban összefüggött a bevétellel, szemben a 70-es, 80-as évekkel. Azaz a pénz manapság sokkal inkább boldogít, mint a múltban” – tette hozzá. Egy korábbi, 2010-es kutatás szerint egy bizonyos mennyiségű bevétel felett a pénz és a boldogság kapcsolata már nem volt releváns, azaz létezik annyi pénzmennyiség, ami felett már nem leszünk annyival boldogabbak, ha még többet keresünk. Twenge szerint a jelenlegi eredmények ennek ellenkezőjéről árulkodnak, a magasabb keresetű személyek még boldogabbak lettek, amikor a korábbinál is több pénzük lett.
