A szakembereknek geokémiai vizsgálatokkal sikerült megállapítaniuk, hogy az építmény 52 homokkőtömbjéből 50 a nagyjából 25 kilométerre fekvő West Woodsból származik. A kemény, szürke homokköveket nagyjából i. e. 2500-ban állították fel. A legmagasabb közülük 9,1 méteres, a legnehezebb körülbelül 30 tonnát nyom.
A Brightoni Egyetem geomorfológusa, David Nash szerint ezek a kövek alkotják a Stonehenge külső körét és a patkóalakban elhelyezett triliteket (két nagy álló kőoszlopon keresztbe fektetett harmadik).
„Azt továbbra is csak találgatni tudjuk, hogy miként kerültek a helyszínre. A kövek méretéből kiindulva mindenképpen vontatni kellett őket vagy hengerekkel megoldani a szállításukat. A pontos útvonalat ugyan nem tudjuk, de most már legalább van egy kiindulópontunk és egy végpontunk” – tette hozzá Nash, aki a tanulmány vezetője volt.
A Stonehenge-et alkotó kisebb kövek eredetét már korábban megállapították, ezek a 250 kilométerrel arrébb található walesi Pembrokeshire-ből származnak. A gigászi homokkőoszlopok származási helyének felderítését az egyik kő belsejéből vett minta elemzése segítette.
1958-ban a régészek azon dolgoztak, hogy megakadályozzák egy trilit (hármas kő) összedőlését, amelynek egyik függőleges kőtömbjén repedéseket találtak. Az oszlop megerősítése érdekében több helyen átfúrták és az üregekbe fémrudakat illesztettek.
A gigantikus kőtömbök megerősítését végző gyémántvágó cég munkatársa, Robert Phillips a munkálatok végeztével szuvenírként megkapta az egyik kifúrt kőmintát, amelyet 1977-ben – engedéllyel – magával vitt az Egyesült Államokba.
Az idén elhunyt férfi még 2018-ban visszaadta a kőmintát Nagy-Britanniának, hogy tanulmányozni tudják, ami azért volt óriási segítség a kutatók számára, mert a Stonehenge-nél tilos roncsolással járó vizsgálatokat végezni.
A mintából nyert geokémiai ujjlenyomat révén a szakemberek meg tudták állapítani, hogy honnan származik a homokkőtömb. West Woodsban még mindig találni ilyen kőzetet.
