A Terry Jones rendezte 1979-es Brian élete kiállta az idő próbáját. Nem sok film maradt velünk ennyi évtizeden keresztül, de ennek a klasszikusnak sikerült, mindig újabb és újabb generációk ismerik meg, és teszik fel a többször megnézhető filmek listájára.
Ez természetesen a Monthy Python utánozhatatlan humorának köszönhető, A Brian életében a társulat minden tagja részt vesz, mindegyikük több szerepben, sokszor igen nehezen felismerhető módon. Rövid karakterszerepekben láthatjuk benne Spike Milligant (aki épp Tunéziában nyaralt akkor, ahol a filmet felvették) és George Harrisont (Mr. Papadopolous), aki nélkül a film nem jöhetett volna létre, ugyanis ő alapította a Handmade Films céget, hogy ezzel is segítse a társulatot.
Akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy egy magánszemély egyedül finanszírozzon egy filmet. Harrison azonban jelzálogot vett fel a házára és 4 millió fontot adott a csapatnak. A befektetés végül jól sült el, ugyanis a film 20,2 millió dollár bevételre tett szert.
Az egyik emlékezetes jelenetben Michael Palin a raccsoló, beszédhibás Poncius Pilatusként brillírozik. A Fikusz Kukisz említése szinte minden alkalommal kicsikar némi nevetést, és ezt a magyar szinkronban Dörner Györgynek, és a szöveget fordító Görgényi Tamás és Kozik Gábor párosnak köszönhetjük.
De vajon mitől ennyire zseniális a hatása ennek a jelenetnek? A színészi játék mellett a titkot pont az amatőr statiszták jelentik. A szigorúan álló katonáknak a felvétel előtt nem mondták el, hogy Palin mit fog csinálni, csak annyit, hogy semmiképp se röhögjék el magukat, különben bukják a gázsit. Ezért küzdöttek nagy erőkkel a röhögés ellen, de a feleség említése ledöntötte a gátakat…
Az érzékeny téma miatt a film a pozitív kritikák mellett rengeteg bírálatot is kapott, az Egyesült Királyságban több városban is betiltották, de felbőszített pár zsidót éppúgy, mint muszlimot. Swanseaban például egészen 1997-ig élt a tiltás. Ma talán le se mernék forgatni.
