A kutatást a walesi Cardiffi Egyetem koordinálásával a brit CAST éghajlatkutatással és társadalmi átalakulással foglalkozó központ végezte. A több mint 350 kutató részvételével végzett utánkövetéses vizsgálat információkat szolgáltatott a repülőutak hatásairól, és támogatja a kevesebb repülőút ösztönzését elősegítő munkahelyi elvek megalkotását.
Ez az első nagyszabású vizsgálat, amely a klímatudósok konferenciák, terepmunkák és találkozók céljából megvalósuló utazásait vizsgálta. A kutatás szerint lényegesen nagyobb az utazások mennyisége a klímaváltozást kutató szakértők körében, mint más területek tudósai esetében.
Az adatok alapján a klímakutatók évente átlag ötször repülnek, míg más területek tudósai négyszer. A klímakutatás és a fenntarthatóság vizsgálata több terepmunkát igényel, de még ezt beleszámítva is sokkal több nemzetközi utazáson vettek részt. Azt is megfigyelték, hogy a munkahelyi pozíció emelkedésével nőtt a repülések száma is.
A klímakutatók ugyanakkor jóval inkább tudatában vannak és aggódnak a repülésnek a klímaváltozásra gyakorolt hatása miatt, ezért gyakrabban ellensúlyozzák utazásaikat, alkalmaznak alternatív módokat, vagy le is mondanak az utazásról. A klímavédelemmel foglalkozó tudósok 29 százaléka dönt úgy, hogy a repülés karbonlábnyoma miatt nem megy el egy munkaeseményre, míg más kutatóknak csak 5 százaléka jut erre a döntésre.
Kevin Anderson, a Manchesteri Egyetem energia- és klímakutató professzora, a Tyndall Klímakutató Központ egykori igazgatója számára „kényelmetlen” volt a tanulmány olvasása. „A jelentés a gyors változás elindítója kell, hogy legyen. Bele kell néznünk a tükörbe, reagálnunk a saját kutatásunkra, és gyorsan a 21. századhoz illő akadémiai közeggé válnunk. Talán akkor a kormányok, az üzleti szféra és a szélesebb civil társadalmi réteg jobban odafigyel kutatásainkra és következtetéseinkre” – véli Anderson, aki maga nem vett részt a CAST vizsgálatában.
